A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről

dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete

— 15

Dischka Győző mindössze 35 éves volt, mikor a közoktatásügyi miniszter reá, jeles tulajdonainak elismeréséül, az igazgatói tisztet ruházta s ettől kezdve fokról-fokra, mindig magasabbra és magasabbra emelkedik a tekintélye és megbecsülése azok részéről, kiknek alkalmuk nyílik őt ismerni és megismerni.

Igazgatóságának tizedik évfordulóját a tanulóifjúság ünnepélylyel üli meg, melyen átadják neki az ifjúság ajándékát: egy remekművű serleget,

melyre a következő felirat van vésve: „Dischka Győző igazgató úrnak szeretettel a pécsi áll. főreáliskola ifjúsága“. A tanári kar meg testületileg jelenik meg előtte s ennek nevében Kosztka György tanár üdvözölte őt, szép

beszédben méltatva az ünnepeknek a tanügy terén és különösen az intézet felvirágoztatása körül kifejtett üdvös tevékenységét.

Boldog napja volt 1897. évi deczember 8., mikor tanártársai megülték 50. születésnapját. Ez alkalommal a következő szavakban foglalta össze életének mintegy a „mérleg“-ét:

„Nagyon vegyes érzelmek támadnak az emberben, midőn emlékezetébe

hozzák, hogy élete Rubiconját átlépte. Mindazonáltal, ki élete könyvében

bármely pillanatban akár az egyeddel, akár a társadalommal szemben nyugodt lelkiismerettel zárhatja le a tartozik és követel rovatait, ki tudatában van annak, hogy a mi a földi javakból neki esetleg osztályrészül jutott, a mit élvezett, azt arcza verejtékével, teste és lelke legjobb erőinek feláldozásával szerezte meg, arra nézve az emlékeztetés, hogy Isten kegyelméből már fél századot átélt, korántsem vészkongás, hanem gyengéd szózat, hasonló a bűbájos esti harangszóhoz, mely nyugalomra int és pihenéssel kecsegtet.“ Beszéde további folyamán elmondta, hogy az élet nagy óczeánján mindig úgy iparkodott sajkáját irányítani, hogy embertársainak erkölcsi és anyagi érdekei soha károsodást ne szenvedjenek, hogy e sajkán a vitorlákat mindig a kötelességtudás feszítette, hogy annak egyedüli iránytűje az altruismus volt és hogy kormánytársaként mindig az igazságszeretetet és méltányosságot iparkodott megnyerni. Hogy nem holmi illúziókban ringatja magát, midőn e tudatnak kifejezést ad, annak legszebb bizonyítéka, hogy ép azok jóindulatát^ szeretetét bírja, kik legközelebb állnak hozzá, kiknek folyton alkalom jut tetteit mérlegelni, szivébe, leikébe tekinteni.

Távolabb álló, de működését mégis közelről látott férfiaktól is jutott neki az elismerés koszorúja. Mindjárt igazgatóságának első esztendejében jött Pécsre Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, ki megnézvén az intézetet, látogatása végeztével megelégedését fejezte ki a tapasztaltak fölött s abbeli reményét, hogy az intézet ezentúl zavartalan nyugalomban fogja hivatását teljesíthetni. Trefort utóda, Csáky Albin gr., mikor 1891-ben városunkban járt, szintén eljött a főreáliskolába s elismerőleg nyilatkozott úgy a talált rend és pontosság, mint a felszerelés gazdagsága és czélszerüsége fölött.

Még áradozóhb dicséretekkel halmozta el az iskolát és vezetőjét Perczel