A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete
— 11 — bízott iskola vette igénybe. Mikor 1882-ben átvette, a tanulók száma alig múlta felül a 200-at, de csakhamar felszökkent ez a szám 300-ra, 400-ra, sőt a kilenczvenes évek közepe óta ötödfélszázra. S a mily rohamos arányban növekedett a tanuló-ifjuság, ép oly mértékben fokozódott az igazgatónak munkája és ébersége. Figyelme kiterjedt az összes tantárgyakra, s ámbár szaktárgyai az exact tudományok körébe tartoztak, nemcsak a többi rokontárgyak, a reáliák iránt érdeklődött, hanem a távolabbeső humaniórák iránt is és Geothe „Faust“-ja ép oly kedves olvasmánya volt, mint Helmholtz valamelyik physikai műve. Megbecsülhetetlen tulajdonság igazgatóban, ha érdeklődése nem egyoldalú, hanem universalis! A nem elméleti tantárgyak közül első sorban szivén hordta az ének és a testgyakorlat tanítását. Mint alapos zeneértő s a classicus zenéért való rajongó saját zenekedvelését és tudását át szerette volna plántálni a tanuló-ifjuságba is. Szervezett az iskolában ifjúsági énekkart, irányította és ellenőrizte annak gyakorlatait, a mi hetenként nehány órai idejét vette igénybe, de aztán jól eső megelégedéssel és büszkeséggel hallgatta az ifjú dalosok szabatos productióit. Sőt messzebb menő vágyai is voltak a zene tekintetében. Azt óhajtotta, hogy Pécs állandó otthona legyen a classicus zenének. Mikor a helybeli dómból száműzték a zenés miséket, Dischka Győző szóval és tollal éveken át küzdött, hogy a vártemplomban ismét szóhoz jussanak a zene remek alkotásai és az ő személyes közbenjárásának volt nagy része abban, hogy Hetyey Sámuel, pécsi püspök, az év bizonyos napján a vártemplomban rendelkezésre bocsátotta a chorust, hogy ott ismét vegyes kar dicsőíthesse az Urat. Dischka Győző kezdeményezésére alakult a pécsi egyházi zeneegyesület s ő házról-házra járt, hogy annak tagokat gyűjtsön. Nagy figyelemmel kisérte a testgyakorlat ügyét is és mióta a közoktatás- ügyi minisztérium életbeléptette a nyilvános tornavizsgálatokat, azóta ambi- tióját abba is helyezte, hogy a főreáliskolai tornavizsgálatok — melyeket ő egyúttal dalünnepélylyel kapcsolt össze — minél fényesebben sikerüljenek. Soha sem fogom elfelejteni azt az örömtől sugárzó arczot, melylyel 1898-ban szemlélte a tanuló-ifjuságnak felvonulását a Bicycle-Clubnak a városon kívül volt gyakorlóhelyiségére, hol a tanulók segítő egyesületének alapja javára rendeztetett ily torna- és dalünnepély. Ugyanakkor, az ünnepélyt követett vacsora alkalmával mondott pohárköszöntőjében ki is fejtette a megboldogult a testi nevelésre vonatkozó nézetét: „Minden nemzetnek van egy szép reménye, egy boldog álma — igy szólt egyebek közt — s az: az anyagi, erkölcsi és értelmi gyarapodásába vetett hit. Nem az ötletszerűség irta a modern paedagogia zászlajára a testi nevelés fontosságát, hanem a hygiénia, hogy ne mondjam, a humanismus követelményei léptették azt előtérbe. A testedzés systematikus művelése
