A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1900-1901. tanévről

Dr. Szegedy Rezső: Az irodalomtörténeti tanítás módszeréről

nemz. Írod. tört. 40 lap.), Hajnal Mátyás és Sámbár Mátyás „goromba nyelvű hitvitázók“ (U. o. 54.), „Szentmártom Bodó János és Kolosi Török István, kik Zrínyi korában bibliai elbeszéléseket Írtak“, Péteri Takács Zoltán, ki a múlt század végén tankölteményeket irt (U. o. 97.), csakis a szakembert érdekli, a középiskolai tanulónak csak név és a mit róla mondunk, csak phrasis; Gombos Imre, ki „Kisfaludy Károlylyal egy időben lépett fel s mint udvari kamarai tisztviselő kezdte pályáját és később magas tisztségekre emelkedett“ (U. o. 143 1.), ezzel nem vívta ki azt az érdemet, hogy az általános műveltség nyújtásában róla is megemlékezzünk; Petőfi gyenge utánzóinak egész raja és napjaink szépirodalmi folyóiratainak lantosai ne akarják dicsőségüket a középiskolai irodalomtörténetben olvasni, engedjék át helyüket másnak, a mi a középiskola szempontjából fontosabb.

Irodalomtörténetünkben a tárgyalás menete rendesen a következő : az irodalomtörténet korszakainak említése és rövid jellemzése után behatóbban foglalkoznak az egyes korszakokkal, jellemzik eléggé széles alapon a politikai, társadalmi és művelődési életet, a művészetek állapotát és irányait, rátérnek az irodalomra, mint a művelődés legfontosabb ágára, jellemzik irányát, sorra veszik a kor legkiemelkedőbb Íróit, nem ritkán jelentéktelen költőit és szónokait, kiknek felvételét sem a történeti, sem pedig az aesthetikai szempont nem igazolja, elmondják életüket — akárhányszor oly részletességgel, hogy az irodalomtörténeti kutatás eredményének egy adata sem hiányzik az életrajzban, bár a középiskolai didaktika és paedagogia czélja sehogysem igazolja ezek felvételét — csoportos]'tják műveiket, megemlékeznek tárgyukról, már ritkábban méltatják azokat tartalmuk szerint, nyújtanak magas színvonalon álló, éles kritikát oly munkáról is, melyet nem ismertettek és melynek olvastatását a középiskola nem vállalhatja el, s az iró méltatását rendesen annak hatásával fejezik be. A kézikönyvhöz külön irodalmi olvasókönyvet is csatolnak, benne szemelvényeket nyújtanak a legkiemelkedőbb irók legkiválóbb munkáiból, mintegy elismeréséül annak, hogy oly írót és munkát is méltattak, melyet a középiskolában nem érdemes olvastatni. A lyrai darabokat ritkán kisérik útbaigazító jegyzetekkel, az eposzokból és drámákból kiszakítanak egy-egy jelenetet a nélkül, hogy kis tartalmi méltatással a munka teljes cselekvényébe illesztenék.

El kell ismernünk, hogy e rendszer a kézikönyvben nagyon szép és jó, érvényesül benne az a helyes felfogás is, hogy az irodalom a művelődésnek csak egy ága, hogy a kor művelődési állapotának mintegy természetszerű kifolyása. Üdvös ily genetikai, rendszeres áttekintés annak, ki a művelődés és különösen az irodalom terén gazdag ismeretet szerzett, de azt rendszeresen még össze nem foglalta. Hogy pedig a tannló akkor,