A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről

Ünnepi beszéd. Tartotta Simon Béla tanár az 1848-ik évi április hó 11-ének emlékére rendezett iskolai ünnepélyen

ÜNNEPI BESZÉD.

TARTOTTA SI M ON B É E A TANÁR AZ 1848-ik BYT ÁPRILIS HÓ 11-cnek EMLÉKÉRE RENDEZETT ISKOLAI ÜNNEPÉLYEN.

Mióta őseink 1000 óv ('lőtt e szép hazát a magyar nemzetnek megszerezték, azóta változatos sorban voltak derült és borult, dicső és gyászos napjai, majd fegyvere hatalmával rettegtetté ellenségeit, majd véres vereséget szenvedett tőlük; ismételve volt hazánk kelet, nagyhatalma; s nem egyszer volt gyászos hódítások színhelye; majd nagygyá tette fiainak egyetértése, majd ellenfeleinek könnyű prédájává az átkos visszavonás ; volt idő, midőn egy sorban haladt a műveltség utján Europa első nemzeteivel, majd messze elmaradt mögöttük.

De bármennyi csapás, bármennyi veszteség érte hazánkat, az isteni gondviselés az örvény szélén kiterjesztette védő karját és megmentette a végső romlástól.

A szomorú elmaradás és gyászos tospedés legveszedelmesebb korszaka volt azon 30 év, mely 1792-től 1822-ig tartott. Oly bénító, esüggesztő volt ezen idő, hogy hazánk legjobbjai azt hitték a magyar nemzőiről, hogy az csak volt, és annak jövőjében nem láttak reményt. Ekkor szólította az egyik költő nemzetét „Romlásnak indúlt hajdan erős magyar !“- nak, és panaszolta sóhajtva a másik; „Hej 1 maholnap a magyar szó ritka mint a fehér holló“.

Es a csüggedés eme szomorú korában régi dicsőségünk lelkesítő képét varázsolják a költők a reményt vesztett honfiak elé. Föllép a próféta, a ki azt hirdeti, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, és e látnoki szavakból uj reményt meritő nemzet hozzá fog az uj Magyarország megalapításához és 25 évig tartó, lelkes, fáradhatlan, alkotmányos küzdelem után e törekvést siker koronázza. A király és nemzet együtt rakják le az uj, szabad, magyar állam alapját azon 31 törvónyczikkbeu, ’