A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről

Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár, a királyi ajándék megünneplésére 1897. évi október hó 29-én rendezett iskolai ünnepélyen

— 9 —

szólója Pú Iffy János volt. Á királynő védelmére ő szólította először fegyverre az országot s a háború kitörésével az örökös tartományok megvédésében is ő járt elől. Mária Terézia királynő feltétlen bizalommal viseltetett iránta; atyjának nevezte őt. Ezen erényt, a király illetve a Habsburgház iránti hűséget megtaláljuk Pázmány Péter bíboros érseknél is. A magyar politikát hosszú időn át, úgyszólván, teljesen Pázmány Péter vezette s ezen működése alatt a Habsburg uralkodóházat megerősítette. Hetiden Gábor törekvése ellenében II. Ferdinandnak, majd ennek halála után III. Ferdinand királylyá választását is ő vitte keresztül. Hogy a 30 éves háború idejében a nemzet a király pártján maradt, az szintén az ő tapintatának és erélyének volt köszönhető. Pázmánynak azonban még egyéb érdemei is vannak. O a magyar nemzeti irodalomtörténetnek egyik korszakot alkotó alakja, a kath. vallásnak pedig valóságos apostola volt; ez azonban soha sem akadályozta őt abban, hogy a haza javát tekintve, Erdély protestáns fejedelmeivel is folyton érintkezzék. Pázmány emléke tehát nemcsak az uralkodó családhoz való hűséget, hanem a magyar nemzet hazaszeretetét és a művelődésre, tudományra való hajlamát és képességét is hirdetni fogja. Ez utóbbit hirdeti ama három szobor is, melyet Anonymusnak, Tinódy Sebestyénnek és Verbőczy Istvánnak állít a király. Az első a történetírás, a második a költészet, a harmadik a jogtudomány terén szerzett érdemeket. Anonymus alatt némelyek szerint

111. Béla, mások szerint IV. Béla király névtelen jegyzőjét, egy újabb történettudósunk szerint pedig a III. Béla király uralkodása alatt éli Adorján erdélyi püspököt kell értenünk. Anonymus a „Gesta Hungarorum“ ez. műnek a szerzője, mely a magyarok legrégibb történetét, a honfoglalás történetét őrizte meg számunkra. A magyar nemzet történetével ez a mű foglalkozik először s igy szerzője a magyar történetírás atyjának tekinthető. Tinódy Sebestyén a 16. században élt utolsó vándorlantosunk, a ki mig harezra képes volt, fegyverrel védte hazáját, midőn pedig a fegyverforgatásra alkalmatlanná lett, kezébe lantot véve, felkereste a csatahelyeket s a vitézeket harezra buzdította, felkereste a nagy urak várait s őket egyetértésre intette. Hazája iránti ragaszkodása és részvéte haláláig nem hagyta őt nyugodni. Műveiben erős nemzeti érzés nyilvánul s tántoríthatlan ragaszkodás mindahhoz, a mi magyar. Verbőczy István, Tinódy kortársa, első igazi politikai szónokunk; a nemzeti önállóság hatalmas védője s egyik legkitűnőbb jogtudósunk volt, kinek Tripartitmna vagyis Hármastc rvénykönyve a kodifikálás terén páratlan tüneményt képez.

íme kedves Ifjúság, múlt dicsőségünk ezen alakjainak állít emléket a király. Ezeréves történetünket, törekvéseinket, nemzetünk örömét és gyászát, reményét és fájdalmát szólaltatják meg e bronz alakok. A ma-