A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről

Ünnepi beszéd. Tartotta Gallovich J. tanár 1897. márcz. 15-én rendezett emlékünnepélyen

— 7 —

maga ajánlkozott a közterhek viselésére, maga követelte a jobbágyság eltörlését, nem tekintve arra, hogy az reá nézve óriási károsodással, csaknem anyagi romlással járt. Ebben nyilatkozott őseink szabadelvű meggyőződése a legnemesebben, e tekintetben Európa összes nemzeteit fölülmúlták, mert ezen páratlanul álló áldozatot nem kényszerítő események befolyása alatt, hanem a szabad eszmék iránti feltétlen hódolatból hozták önkényt és nagylelkűen csak azért, mert az igaz szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi ezt igy kívánták. S nemzetünk, mely előbb hosszú, mély álomba merült, melynek tagjai már megzsibbadtak, a melyről azt lehetett gondolni, hogy a végenyószet csiráit hordja magában, az ifjúság viruló erejével ismét megjelent a nemzetek sorában. Munkához látott, sietett pótolni a századok mulasztásait s pár évtized alatt oly rohamos emelkedést mutatott, mely bámulattal tölté el az egész világot.

A haladás, kedves Ifjúság, a melyet tettünk, rendkívüli, de ahhoz képest, a melyet még elérnünk kell, kicsiny. A nemzetet ezen jövő fejlődésében előre vinni, minthogy Önöké a jövő, az Önök feladata lesz. A nemzet egyesekből áll; egyesek munkája viszi előre a nemzetet. Ha mindenki teljesíti kötelességét, ha mindenki eleget tesz a reá váró feladatnak, lehetetlen, hogy hazánk fel ne virágozzék. Nincs többé akadály, mely a nemzetet fejlődésében hátráltatná; a rendi alkotmány megdőlt; mindenki egyenjogú, egyenlően szabad fia a hazának. Szabad az egyén, szabad a szó, szabad a gondolat; tehetségét mindenki korlátlanul érvé- nyesitheti. Fejlődésünket nem akadályozhatja, állami létünket nem veszélyezteti már az a kapcsolat sem, melylyel Ausztriával állunk. Legfőbb biztosíték erre az a tántorithatlan ragaszkodás, melylyel dicsőén uralkodó bölcs és nemes szívű királyunk az alkotmány iránt viseltetik. Tegye meg tehát kötelességét a haza minden fia; teljesítsék kötelességeiket Önök is ! Mutassák meg azt, hogy méltók a szabadságra; érvényesítsék tehetségeiket; munkálkodjanak a haza javára! Hazájukat szeressék ne csak szóval, hanem tettel is; lényüket hassa át a kötelességtudás, szívüket az ezeréves hazaszeretet, s akkor hiszem, meg vagyok győződve, hogy ez a nemzet, mely egy ezredéven át „annyi viszály s balszerencse közt“ is fenn tudta magát tartani, egykor nagy és boldog lesz. Akkor élni és virulni fog a magyar!