A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Maksay Zsigmond emlékezete
— 11 — L’honneur du jardin : dísze a tudomány és tanügy kertjének volt ö. A következő sorok ennek a ritka ember életének és működésének az ecsetelésére szánvák. * * * Maksay Zsigmond 1850. évi deczember 19-én született. Ott ringott a bölcsője a messze Székelyföldön, a Háromszékmegyében fekvő kis Maksa községben. Szelleme igen korán ébredezett. Még nem volt 5 éves, mikor arra kérte édes atyját, bogy tanítsa meg olvasni és addig zaklatta atyját, mig az nagy elfoglaltsága daczára kénytelen volt e kérésének engedni s a kis fíu csakhamar tudott folyékonyan olvasni és verseket felmondani. A szülői házat azonban korán el kellett hagynia, mert hogy középiskolába járhasson, városba kellett őt adni. így jutott ő a székelyudvarhelyi kollégiumba. Virágkorát élte ekkortájt ezen régi intézet. Mindenfelül, a Székelyföld legtávolabb fekvő tájairól, sereglettek oda tanulók nagy számban. Vonzották őket azon kiváló tanárok, kik ott a tudomány igéit hirdették; de azon sajátos életmód is, mely az udvarhelyi kollégiumban uralkodott. Tizenkint laktak a tanulók egy-egy szobában. Hét olyan, kinek telt a költségekre — egy néhány forint elég volt egy hónapra, — a többi három meg szegény: úgynevezett diákszolga. A diákszolgák tisztították a többiek ruháját, kiszolgálták őket, a minek fejében kaptak tőlük ebédet, vacsorát és kenyeret. Mindennek daczára a viszony nem volt köztük olyan, mint úr és szolga közt; mind egyformáknak tekintették magukat, diákoknak. S a mikor a diákszolga jól tanulva, feljutott a felsőbb osztályokba, akkor a correpetitio, a számos ösztöndíjak segítségével, valamint az ünnepnapokon dívő legatióba járással annyi jövedelemhez jutott, hogy ő tartott diákszolgát. Szép intézmény, melynek köszönhető, hogy sok-sok szegény székely fiú tudományos pályára léphetett a magyar tudomány s intelligens osztály kiváló hasznára.*) Ilyen milieu-ben, hol a szorgalom és tudás a legszegényebb fiúból is urat formált, töltötte Maksay Zsigmond ifjúkorát, kivíván magának az első helyet, a mint azt érettségi bizonyítványa tanúsítja, melyet az alábbiakban közlünk. *) L. Benedek Elek „Nagyapóéknál“ s „A mesemondó“ ez. elbeszéléseit Az Én Újságom 1895. és 1896. évfolyamában. (Benedek Elek szintén tanítványa volt a székelyudvarhelyi kollégiumnak, egy pár osztálylyal lejebb járt Maksaynál. Ezt tudva, hozzá fordultam adatokért az iskolát illetőleg és ő szives volt az említett elbeszéléseit ajánlani mint olyanokat, melyekből „az udvarhelyi kálvinista diák megrajzolható.“)
