A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1895-96. tanévről
A pécsi állami főreáliskola millenniumi ünnepélye május 9-én
11 „Ez ünnepies alkalommal az országgyűlés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul ő császári és apostoli királyi Felsége I. Ferencz József elé, a kinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan továbbfejlődése biztosítva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont törhetetlen bizalmát nyilvánítja szeretett népének hűségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi.“ E törvényben kifejezett kölcsönös hűség és bizalom alkotmányunkhoz való szívós ragaszkodásunk elévülhetetlen eredménye. A márványlap aranytól szikrázó Írása fennen fogja hirdetni az ezeréves Magyarország rendületlen fennállását. Tisztelettel, hálával, imádással tekintünk fel a legelső magyar emberre, dicsőén uralkodó királyunkra I. Ferencz Józsefre, ki e törvény- szakaszt szentesíti. A kinek nagy lelke meg tudta élteni, át tudta érezni a magyar genius erejét. Ezredéves ünnepünk hajnalán fohász kél ajkunkról a magyarok hatalmas Istenéhez, kérve áldását nagy és jóságos királyunkra és hőn szeretett hazánkra ! A beszéd végén elhangzó szép ima közben halk zene csendült meg a háttérben: a katona-zenekar a „Szózat“-ot játszotta az imához pianissimo kíséretül, a mi sok ember szemébe csalt könyeket. A műsor harmadik pontja volt: A magyar zene és a hozzá fűzött költészet történeti fejlődése. Az ismertetés és bemutatás a következő sorrendben történt: A XYI. század dalköltészetét ismertette: Zsabokrszky Ferencz VIII. o. tanuló. Ezen ismertetést, valamint a következő két századét is kivonatban közöljük. Előadásának bevezető részében röviden jellemzi az ősmagyar pogány és a keresztény középkor költői és zenei termékeit; majd a XVI. század dalköltészetére áttér. E korszak dal költészetének vázlatából a következő részt emeljük ki: A szerencsétlen mohácsi csata, a török rabiga, a vallásfelekezek közti irtóháboruk termékeny hatással voltak a dalköltészetre. E kor szülte Tinódit és kortársait, kik históriás, bibliai s gúnyoros énekeiket lanttal szokták kisérni, továbbá az első nagy lyrikust, Balassi Bálintot. Balassi „Hazafias dalaiban“ a kor borongós s bánatos hangulata tükröződik le, siratja a hazát, mely eddigelé paizsát viselte a kereszténységnek a tatárok s törökök ellenében, melynek „vértől áradott mezei“ lovagiskolái voltak Európa összes nemzeteinek, „de most népe megromlott, hire, neve elfogyott.“
