A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Requinyi Géza: Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből

ä helyi jelenségeket oksági viszonyba lehetett hozni a természetnek szabályosan működő törvényeivel.

„A tudományos földrajz, úgymond Ritter, nem tekinti a Földet úg}% mint a szervetlen természetnek élettelen holt halmazát* hanem úgy mint igazán és pedig nagyon sajátságosán szervezett és szüntelen tovább fejlődő testet, mely fokozatos fejlődésének csiráit önmagában hordja. Ez adja meg a földrajznak az egységet, csak ezen éltető elve által lesz egészszé, Csak ezzel lesz képesítve arra, hogy nagy systemáját rendszeresen előadhassa és kifejthesse, csak ez által lesz az emberi elmének egyik képző tudományává s a tudományok lánczolatának egyik szükséges szemévé.“

„A physikai világleirás, úgymond Humboldt, leírja a térben együtt lévőt, a természeti erőknek együttes működését s azon alakokat, melyek ezen erőknek köszönik létöket. Ámde ha megakarjuk érteni a természetet, akkor a meglevőnek fogalmát nem választhatjuk el a fejlődés fogalmától, mert a szerves természet nem az egyedüli, mely folyton átalakul s megváltozik : a Föld egész élete, létének minden stádiumában előbbi állapotára figyelmeztet .... A természet leírása nem választható el teljesen a természet történelmétől. A Föld vizsgálója nem értheti meg a jelent a múlt nélkül. Mindkettő áthatja egymást s összeolvad a földgömb természeti képében úgy, mint a nyelvek tág terén az etymolog a nyelvtani alakok jelen állapotában visszatükrözve látja azok keletkezését s folytonos átalakulását, s a jelenből megismeri a nyelv képződésének egész múltját.“

Reclus látszólag szükebb határok közé vonja a tudományos földrajz körét, de csak látszólag, mert szintén úgy tekinti a Földet, a mint az időben lett és nem tisztán úgy, a mint az jelenleg van. „A természettani földrajz, úgymond, a jelenlegi korszakra szorítkozva csak úgy Írja le a Földet, a mint ma van. Nincsenek oly nagy igényei mint a geológiának, mely a Földnek a korszakok folyamában való történetét akarja elbeszélni; a természettani földrajz csak a tényeket szedi össze és osztályozza, csak a rétegek képződésének és szétrombolásának törvényeit kutatja

.........A Föld élete, mint minden

m

ás élet, állandó s örök harmóniában váltakozó különbözőségeket mutat föl, és ezen különbözőségek maguk is szünetlenül változnak. A kontinenseket, a tengereket, a légkört s még inkább minden hegyet, minden félszigetet, minden folyót, minden tengeráramlást s minden szelet úgy lehet tekintenünk, mint bolygónk megannyi szerveit, és csak úgy juthatunk el a Föld teste physio- logiájának megismeréséhez, ha ezen szerveket működésük közben szemléljük s ha folytonos hatásaikat és ellenhatásaikat a természetben tanulmányozzuk.“

Igaz ugyan, hogy a földrajz tudományos fejlődése szoros összefüggésben van a természettörvények fejlődésével, helyesebben a földrajz igazán csak akkor fejlődhetett, mikor már a természettudományok nagyobb lendületet nyertek : de ebből korántsem következik, hogy a földrajznak nincsen önálló tere, s hogy alárendeltje más — pl. geológia, meteorologia stb. —