A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről
Dr. Kálmán Miksa: Az idegen nyelvek tanításának reformja
Az idegen nyelvek tanításának reformja. ......................................................................................................................USUS Quem penes arbitrium est et ins ct norma loquendi. Horatius : De arte poetica. Bevezetés. Hármas feladatot ró a középiskolai oktatás a német és franczia nyelvtanáraira : megkívánja tőlük, hogy tanítványaikat képesekké tegyék német és franczia művek pontos megértésére s azonkívül még azt is követeli, hogy ezek tudjanak e nyelveken helyesen írni és beszélni .Ezen czéloknak az elérésére azonban csekély óraszámot szab ki, sokkal csekélyebbet, mintsem az ember számítás nélkül hinné. Ugyanis e két nyelv tanítására a reáliskolában heti 24—24, a gym- nasiumban a német nyelvére 18 óra van szánva. A gyakorlatból meg tudjuk, hogy legfölebb 34 tanítási hét van egy esztendőben. 24 szorozva 34-el ad S1 (3-ot; azaz reáliskolai tanuló az érettségi vizsgálatáig, ha egyetlen egy órán sem hiányzik, még sem vesz részt több mint 816 tanórában. Gymnasiumi tanuló természetesen még kevesebb órában : hatszáz és néhányban. Ez bizony kevés! Még jobban fogjuk ennek csekély voltát egy összehasonlítás alapján látni. Hasonlítsuk össze tanítványainkat például oly egyénekkel, kik a franczia nyelvet nem magyarországi intézetben, hanem Franczia- országban, mondjuk Párisban, akarják megtanulni. Kérdem, fognak-e ezek 816 óra után, vagy napokban kifejezve — egy napra csak 10 órát számítva — 81 nap alatt, tehát 3 hónapnál rövidebb idő alatt francziául beszélni, Írni és franczia irodalmi müveket érteni ? Pedig a ki Párisban tartózkodik, az mindenesetre naponta tiz óránál tovább hallhat, olvashat s a mi fő, beszélhet francziául s az a nagy előnye van, hogy körülötte minden franczia, más hangot nem hall, más nyelven nem beszélhet. A mi tanítványunk ellenben csak hébe-korba, minden második nap, legfeljebb ötször hetenkint 1 — 1 órán át részesül franczia nyelvi oktatásban. A tanuló házi munkája itt alig jöhet számba, hisz az többnyire csak az iskolában tanultaknak ismétlésére szolgál. Ép oly kevéssé méltatható figyelemre az az eset, mikor a szülői ház még magánoktatás utján is iparkodik az iskolát támogatni. Azért, mert ilyesmi nagyon ritka, — legalább a vidéken,
