A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1892-93. tanévről

Requinyi Géza: Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből

hyire vésték be emlékezetökbe a letárgyalt tételt. Pl. ha a tanuló a Duna szakaszairól felel, sokkal üdvösebb és az egész osztály figyelmét is jobban lekötő, a folyó irányait főbb vonásaikban a táblán feltüntetni, mint pusztán séóvál elfriondatni, hogy a Duna Régensburgig éjszakkeleti; onnan délkeleti stb. irányban Halad.

Természetesen ily rajzok hé raboljanak él sok időt és csak nyers vázlatok fnaradjanäk, mert nem czéljok pótolni a térképet, hanem csak kiegészíteni, nagyobb alakban szemléltetni az ott látható földrajzi tárgyat, s igy előmozdítani annak megértését.

A tanításnak egyik további hibája, ha a tanulót túlhalmozzuk számbeli adatokkal. Meghatározások, hogy x heg}' 2587 méternyi magas, y folyó 1153 kilométer hosszú, z ország 328.541 négyzetkilométer nagy stb. teljesen haszontalanok. Ezek olyan számok, melyeket a gyermek ma nagy keservesen betanul ugyan, de talán már holnap teljesen elfelejt. Ha pl. hegyekről beszélünk s az Alpokról azt mondjuk, hogy gerinczök közepes magassága körülbelül 2000, csúcsaiknak magassága • pedig 3500—4500 méternyi, viszont a Himálajáról beszélvén, azt mondjuk, hogy méreteiben kétszer akkora mint az Alpok : a tanuló lelkében sokkal hivebb s különösen sokkal állandóbb kép fog maradni, mint ha vele egy tuczat hegynek különböző méreteit betaníthatjuk. Ha Európát egységül vesszük s azt mondjuk, hogy Dél-Amerika 2-szer, Afrika 3-szor, Ázsia majdnem 5-ször oly nagy, jobb munkát végzünk, mint ha ezen földségek területi nagyságát egyenkint négyzetkilométerekben taníthatjuk be.

Fődolog tehát csak viszonylagos és közepes számokat tanítani. Számok magukban véve értéktelenek. Számok csak akkor nyernek életet és támasztanak helyes képzeteket, ha más ismert értékekkel összehasonlítjuk. Nem absolut számokra van szükségünk, hanem a nagyságok viszonyára, annál is inkább, mert a viszonyszámok már rövidségüknél fogva is köny- nyebben vésődnek az emlékezetbe.

Az emlékezetben való tartást előmozdítják a nagyságbeli viszonyon alapuló graphikus ábrázolások is, pl. valamely földségnek, hegyvidéknek, tengerfenéknek stb. keresztmetszete ; igy igen szemléltető és tanulságos kép, ha egymás mellé állítunk -egy szárazföldnek s egy tengernek keresztmetszetét, mert akkor minden magyarázatnál ékesebben meglátja a tanuló, a szárazföld meredek hegységeihez viszonyítva milyen csekélyek a tengerfenéknek változásai, s mily lassan, mennyi átmenettel történnek ott a függőleges tagozások.

Természetes, hogy ily ábrán föl kell tüntetni az illető földrajzi objec- tumnak magasságbeli méreteit is, mert különben a nyert kép határozatlan maradna. Azonban ezen méretek is csak jól kikerekitett számok, tehát bizonyos tekintetben megint csak viszonyszámok lehetnek, mert hiszen maga az atlasz is csak relativ képet ad. Épen azért szükséges, hogy a tanulókká