A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1891-92. tanévről
Ünnepi beszéd a koronázás negyedszázados emlékére. Tartotta 1892. junius 8-án Kosztka György
Ünnepi beszéd a koronázás negyedszázados emlékére. — 1892. junius 8. — Kedves tanuló ifjak ! Mely általános örömnek hangjai töltik be ma hazánk virányaif? Mért zeng fel a lelkesedés hangja Kárpát fenyves bérczeitől Adria partjáig ? Mely ünnepi hangulatban lépték át önök ma e díszes teremnek küszöbét ? Igen, ünnepet, nagy nemzeti ünnepet ülünk ma, kedves tanuló ifjúság: felséges királyunk koronáztatásának negyedszázados emlékét. Ma van huszonöt éve annak, hogy a mi jóságos királyunknak fejére tette a nemzet szent István koronáját; huszonöt évvel ezelőtt, 1867. jun. 8-án hangzott el dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk I. Ferencz Józsefnek felséges ajkairól az ünnepélyes eskü, mely édes hazánknak törvényes önállóságát, ősi alkotmányos szabadságát újra visszaállította. Ezért szólalt meg országszerte a csengő harangok szózata az ünnep jelentőségét hirdetve; ezért tódulnak ma a népek milliói az Isten házába, hogy hálát rebegjenek a Mindenhatónak, ki nemzeteket alkotott; ezért fohászkodtak ma önök is keblük legmélyéből a királyok királyához, az egek Urához: „Te deum! laudamus.“ S önök, kik gondos tanáraik szeretetteljes vezetése mellett már többé- kevésbbé érteni tanulták, hogy a haza nem puszta fogalom, melyet talán a képzelet teremtő ereje ruház fel ragyogó külsővel; kik már megtanulták, hogy e szóban „haza“ egy ezredévnek öröme s bánata, küzdelme s viszontagsága jut kifejezésre : önök bizonyára azt is meg fogják érteni, hogy alkotmányos országban haza és király egy fogalom. E fogalmat megérzékíteni, azt egy lehetőleg teljes, bár csak kis képben önöknek bemutatni, lesz ma, az alattvalói hűség és hála e dicső ünnepén, beszédemnek tárgya. * * * Nemzetünk sorsa folytonos küzdelem. Voltak nagy, fényes korszakok hazánk életében, midőn „dicső királyaink lángszellemétől vezéreltetve mint irányadó hatalom állott Európa keleti határán ; midőn, mint a keresztény civilisatió őre táborozott az Alduna és Balkán völgyében“ ; midőn a félvilággal szembe szállott a magyarnak nemzeteket tapodó haragja. Ámde \
