A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről
Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna
14 — műszerrel sem képes a Mindenhatót közvetlen megismerni, de alko tásaiban léte feltétlenségét átérezve belátni, igen. A természettudományok ethikai képző ereje is igen jelentékeny. Bölcsek, költők, nagy gondolkozók a természet szemléletét az ember érzelem és kedély világára minden időben a legnemesítőbb külső tényezőnek ismerték el. Az egyszerűséget, az egy séget, az összhangot, a megragadó színpompát az ember a természettől lesi el, és ezek alapján alkotja a kor felfogásához mért tökélyt a zenében, a festészetben, a költői egyszerűségben, a fenségesben. S bár a nevelésnek nem egyedüli eszköze és czélja az igazságért küzdő hősök ideálizálása, de nem is a történelem kiváltsága, mert ha az ifjúság nevelésére valamely tudomány erkölcsnemesítő hatását önfeláldozó hőseinek feltüntetésében el kell ismernünk, a természettudományok fejlődésük történetében sok oly hőst tudnak felmutatni, kik nem egy nép, hanem az egész emberiség jólétére kiható igazságért áldozták fel magukat. S az előszeretet, melylyel a tanuló ifjúság manap a természet- tudományok iránt viseltetik, lényegében legkevésbbé a látványosságban leli magyarázatát. Azok mélyen érzik, hogy nem múlik el tanóra, mely után ismeretekben gazdagabbaknak nem találnák magukat, megfigyelő képességűk és értelmi körük nem emelkednék, és saját szellemi munkásságok által naponként újabb igazságok birtokába nem jutnának. Mind ez növeli bennök a kutató szellemet, az önbizalmat munkaerejük iránt. Ily behatások folytán az ifjúság bensejében lassanként egy érzet, a természet és annak igazságai iránti rendíthetetlen rokonérzet ver gyökeret, a mely nem rombol, mint némelyek szemében a demokraczia, nem önző mint a modern materialismus: a legnemesebb tettekre készt, és saját természete szerint az isteninek érzésével határos érzelmet gerjeszt bennük. Hekinger István.
