A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről
Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna
— 12 — érzékünknek: a látásnak művelésére is nagyban befolynak. Nincs más hatékonyabb külső befolyás, mi a szépségnél közvetlenebbül szóljon a lélekhez. Annyira művelni a szemet, hogy ítélni tudjon, annyi mint az ember, a tanuló értelmi képességét megtizszerezni, mert az ideálok és ítéletek nem születnek maguktól, az élet szüli azokat, képzetek s a gondolatok közlése pedig nem csupán szóval és tollal, hanem rajzónnal s ecsettel is történik. A ki az utóbbiak híjával van, sok kellemes és fenséges élvezettől van megfosztva, mert nélkülöznie kell a művészet gyönyörködtető természetét s az eszmék és képzetek leghatalmasabb rögzítő közegét. A rajzban képzett, ha jól lát, a látottat képes lesz természetes hűséggel vissza tükrözni, a mi megbecsülhetetlenül maradandó nyomokat hagy a lélekre, miáltal a szellemet közvetlenebbül műveli. A természettudományok művelésében a rajz nélkülözhetetlen. Az állattan, természetrajz, természettan, boncztan, technika és rajz annyira elválaszthatatlanok, hogy önkényt be kell látnunk, hogy a természettudományok fejlődése jelentékeny befolyással van a rajzolás és festészet előhaladására. A természettudományok, mint a mathe- matika alaki és tartalmi szabatosságra törekesznek, mert az oly fogalmak, melyek ily szabatossággal nem dicsekedhetnek, a szó szoros értelmében vett tudományt nem alkothatnak. Az ügyesebb rajzoló néhány csekélynek látszó vonással egész gondolatcsoportot közöl és hosszabb időre megbecsülhetetlen nyomokat hagyó eszméket állandósít. A természettudományok művelését mindezek daczára hosszú időn át többféle szempontból halljuk kárhoztatni. E vádak közül egyik legkimagaslóbb, hogy az az ifjúságot az anyagiasság karjaiba dönti, benne és általa az anyagit a szellemiek fölé helyezi. Bár az anyagi érdek az emberrel született, a természet erőinek ismerése által azzal egybeszövődött, mindamellett a természettudományok czélja első sorban a természet megismerése és csak azután annak hasznosítása, az ember létfeltételei szempontjából. Különben az ember ennyivel önmagának minden időben tartozott. De ha ily alaphangból indulunk ki, az anyagiassággal vádoskodóknak meg kellene átkozni a bronz, vas, gőz és a villamos korszakot, roszszalni kellene az ősember czölöpépítményeit, kárhoztatni kellene az iránytű és villámhárító feltalálását, a betünyomást és egy végtelen sorát azon felfedezéseknek, melyeknek az ember java részt köszönheti, hogy ma ott áll, a hol valóban áll. Az ifjúság képzése a természettudományok által, hogy mily czélzattal történik, fentebb vázoltuk, de korántsem a rideg önösség szempontjából, hanem egy ideális, általános szempontból, mely általánosnak maga a tanuló is egyik szerény tagja. Ezen vád létindokát máshol kell keresnünk.
