A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről

Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna

9 —

Mert pl. minden időben találtak kövületekre, s a kiknek kezein azok megfordultak és a kik azokat szorgosan megvizsgálták, bizonyára szerves maradványokat is találtak bennök. De ily észleleteket legtöbbször csak véletlenül tettek. Nagy ritkán vetették föl a kérdést: hogy honnét származnak e törmelékek és hova tartoznak?

Annál ritkábban gondoltak arra, hogy e kérdésre feleljenek, vagy ha néha az ily problematikus kérdések elől ki nem tértek, a felelet legtöbbször, az időtájt még világhírű férfiak szájából is mulatságos volt. Például a többek között az előbb érintett kérdésre megfelelni a 18-ik század férfiai nevében Voltaire vállalkozott, mondván: hogy a hegyeken talált megkövesült kagylókat a szent földről visszaérkező zarándokok szórták szét és a harmadkorszakbeli nagy vastagbőrüek csontdarabjai azon elefántok maradványai voltak, melyeket annak idején Hannibal veszített el.

Ezen tudományok, hogy mennyire újak, azon körülmény is mutatja, hogy tanításukban történelmük nem szerepel. Az ismeretek ezen ágaiból az ókoriak olvasása által a tanuló hasznot nem merít.

Sokan azt hihetnék, hogy az előbb röviden érintett tudományok sorrendjében pl. nálunk is valami, helyileg bizonyos kiváltságos sorrend uralkodott. Nem. A hol önálló fejlődés kapott lábra, az a sorrend kisebb-nagyobb változatossággal egyértelmüleg folyt le. Különösen a fejlődés első számottevő mozzanatai általában megegyezők voltak. Miből azt kell következtetnünk, hogy a fejlődés menete korántsem elszigetelt, hanem egyetemes vonás, mely magának az emberi értelemnek természetétől függ. A subjectiv tudományok keletkeznek legelőször, mert a képzelet az első tehetség, mely lendületet vesz. A mi az objectiv tudományokat illeti, a nehézségek azon feltételek számával növekednek, melyeket az egyenletekben figyelembe kell venni. Minden társadalom, saját munkáját végezve, a megkívántaié, átlag- rokon feltételek hatása alatt, fejlődése folyamán tér arra az útra, melyet elődei befutottak. A magasabb és bonyolultabb problémák megoldására csak akkor vállalkozik eredménynyel kecsegtető kilátással, mikor erőit egész teljökben kifejlődve érzi.

Ily természetes fejlődési folyamatnak köszönhető, hogy az emberi tudás körében ma alig van ág, mely a csillagászat kivételével a természettudományoknál a legutóbbi évszázadban nagyobb és mélyrehatóbb átalakulásokon és fejlődésen ment volna keresztül és nagyobb hódításokat tett volna. S e felett a fentebb mondottak után csodálkoznunk annál kevésbbé lehet, mert a természettudományi ismeretek képezik az emberi ismeretek azt az egyik kiváló ágát, mely minden tekintetben az embertől, míg ember lesz, el nem választható. Ezt már