A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

— 17 —

»Az ó- és újkori történelem majdnem minden nevezetesb emberének arczélében van valami többé-kevésbbé feltűnő hasonlatosság egyik vagy másik állat fejéhez. Csak Moliére az, a ki az alsóbb rendű fajok egyikére sem emlékeztet vonásaiban. 0 valóban Isten képére alkottatott, hogy a Genesis symbolikus nyelvén szóljak. Épen azért, valamint az athéniek művészi kéz faragta isten- és hősszobrokkal ékesítették a jövendő nemzedék érdekében lakásaikat, úgy mi is jól tennők, ha Moliére arcz- képét helyeznék családi szentélyünk fülkéibe. Utódaink ez által kétségtelenül sokat nyernének testi-lelki szépségben. <• És ez csak egy sok más hasonló eszelősség közül és ezt az egyet is csak azért hoztam fel, hogy senki se vádolhassa túlzással a bevezetésemben említettek azon részét, a mely Moliére emlékének a túlbuzgó tömjénezők részéről szenvedett sérelmeire vonatkozik.

Ha már most nem csak e fékevesztett agyondicsőítés, hanem még a jóakaratú és mérsékeltebb eszményítés ellenébe is a hamisítatlan igazságot akarjuk helyezni, úgy bizony be kell vallanunk, hogy a rendelkezésünkre álló pár megbízható adat vallomása szerint Moliére korántsem volt a férfi-szépség ideálja. Perrin, a Comédie-Frangaisenek a mostani előtt volt igazgatója, a ki egyúttal a festészet terén is kiváló szakértő hirében állt, az összes Moliére-arczképek közül csak kettőt tartott authentikusnak.*) Ezek egyike az ép említett színház belső csarnokában, az u. n. »foyer des artistes «-ben, másodika pedig az Aumale hg.-től nemrég a franezia akadémiának ajándékozott chantilly-i gyűjteményben látható. Közönségesen mindakettőt a XVII. század egyik legjelesb arczképfestőjének, a Moliére-rel 1657 óta benső barátságban állt Mignard-nak tulajdonítják. Perrin csak az elsőt hagyja meg Mi- gnardnak, mig a második szerzőjéül Bourdon Sebestyént vitatja. Amaz egy tragikus szerepében, a »Pompéjus halála« czimü darab Caesarának jelmezében ábrázolja a költőt, a ki mint színész elég sokáig és tiszta itélőtehetségét számbavéve, alig érthető makacssággal ragaszkodott azon hiedelméhez, hogy tulajdonkép a hősszerepekre van hivatása, mig végre a szűnni nem akaró füttyök és záporként omló hagymako- szoruk e vakságából szegényt ki nem gyógyították. Mignard képe körülbelül 1.660 és 1665 közt készülhetett, mert férfikora delén ábrázolja, s mondjuk ki mindjárt, szintén erősen hízelegve tünteti fel a költőt, a kinek maradt a két ünnepélyes vászon mellett egy torzképszámba menő arczmása is. Ez a párisi nemzeti könyvtár birtokában lévő és Simonin névvel jegyzett metszet, a mely Moliéret a 17. század franezia és olasz

*) Perrin, Deux Portraits de Moliére, a franezia akadémia 1883. okt. 2ft-i ösz- szes ülésén. (L. Mol. Mus. VI. füzet. Iß. s köv. 11. és v. ö. a Rev. des deux mondes 1886. okt. 15-i száma 797. és köv. lapjaival. (Larroumet, Moliére -— l’homme et le comédien.)

3