A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről

A pécsi restaurált székesegyház külseje

■— 40-thasonlatossággal faragta ki fából, hogy azokra mindenki ráismerhetett. Azonban többször magára vonta szüleinek neheztelését és dorgálását, mert gyakran megesett rajta, hogy a faragásba elmerülve, a lovakról egészen elfeledkezett, s azokat vagy éhesen hagyta, vagy pedig kárba, tilosba engedte menni, a minek rendszerint a szülők látták búját. Azért is egyszer úgy tanakodtak, hogy jó lenne Gyurit mesterségre adni, s különösen helyben olyanra, mely a faragási szenvedélyt fejéből kiverje. Oda is adták a falusi kovácshoz inasnak, de nagyon elszámi- tották magukat, mert a liunak a kovácsmesterséghez semmi érzéke nem lévén, a vasat gyakran megégette, minek természetes következménye volt a dorgálás, ütés és — elszökés. A fiú, szüleinek minden tilalma ellenére is folytatta a faragást, és elvonulva, elbújva is faragással töltötte idejét. Már akkor a művészet ragyogott szemei előtt, csakis az volt egyedüli vágya, hogy képfaragó lehessen. Végre szülei sem tudván, a fiú folytonos zaklatásainak ellenállni, behozták Pécsre, s ajánlgatták itteni festőknek és szobrászoknak, de szegény emberek lévén, egyik művész követeléseinek sem tudtak eleget tenni, s a liu megint csak visszakerült Szászvárra, s úgy látszott, hogy már minden reménye füstbe megy arra nézve, hogy a képfaragást megtanulhassa.

Ekkor történt 1868-ban, hogy Szászváron bérmálás lévén, a püspök oldalkanonokjának szemébe ötlött az a sok mindenféle alak, szobor és faragvány, melyeket Gyuri faragott, s a plébánosnak ajándékozott. “ A kanonok felismervén e faragványokon a fiúban szunnvadozó nagy tehetséget, a szülőkkel legott hamar egyességre lépett, hogy a fiút kita- nittatja; a mi meg is történt. Gyuri a következő év márczius 9-én Gráczba került Kelz Ferencz képfaragóhoz tanulónak, a hol mindjárt figuristának vált be, a mi nagy ritkaság, mert tudni kell, hogy száz tanuló közül legfölebb csak egy kettő válik be ilyennek, a többiből mind decorateur vagy díszítmény-faragó lesz. A genialis magyar liu tehetsége Gráczban hamar feltűnt, és habár a német nyelvet nem értette, a rajziskolában mégis ő volt a legkitűnőbb tanuló. Történt akkortájt, hogy a gráczi katonatiszti kar saját halottai számára, halotti díszkocsira hirdetett pályázatot, melyre a helybeli és vidéki képfaragó művészek, köztük Gyuri tanitó-mestere is pályázván, ő maga titokban szintén tervrajzot készitett. S ime! Valamennyi közt az övét találták legjobbnak, mert ö atyjától örökölt ügyes észjárásával a katona-halotti díszkocsira hadiszereket, ágyút, puskát, kardot, kürtöt, stb. tervezett, mig a többi mind angyalokat, kereszteket és más szent tárgyakat rajzolt.

A műszobrászat mélyebb titkainak elsajátítására Kiss György 1874-ben a müncheni akadémiára ment, hova csak az vétetik fel, aki szigorú vizsgálat alapján arra alkalmasnak találtatik. Ezt ő jól tudta, de mégsem sejtette, hogy olyan sajátságos módon fog próbára tétetni.