A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
17 el.1) Mindamellett a pécsi székesegyház mostani alakjában, kivált ha tere kissé kitágul, távlati hatásra nézve is, nem csak a mi kevés számú monumentális egyházaink között, hanem a külföld románkori épületei mellett is előkelő helyet foglal el. A templom külsején architektúrái hatás tekintetében csak három oldal jöhet tekintetbe. A nyugati, a főbejárat oldala természetszerűleg minden egyháznál az épület arcza szokott lenni; de itt még eddig egy szűk, elhanyagolt terecskére, jobban mondva a püspöki palota háta mögé tekint. A keleti, vagy az oltár fülkék oldalát még szintén egy emeletes ház födi el, s igy a templom külső dísze egész teljességében csak a déli oldalon pompázik. Éjszakon igen közel halad a templommal párhuzamosan a várfal, s fölötte egy utcza, még fölebb pedig maga a hegy, melynek lejtőjén nyugszik az épület. Ez az oldal tehát a szem elől el lévén födve, egyszerű külsőt nyert. A nyugati homlokzat ) nemes egyszerűsége, érthető, világos felosztása és harmonikus egységével hat. Két főrészre oszlik: A három hajó közös homlokzatára, mely a mellékhajók ereszéig, (a templom padozatától 21/48 m. magasságig) emelkedik, s a föhajó és födél külön keskenyebb homlokzatára, a rakványra, (melylyel együtt az egésznek magassága, a keresztig 3025 m.; szélessége az előbbinek : 24, az utóbbinak : 14 méter). A tornyok, mivel csaknem elkülönitve állanak, a nyugati homlokzatnak se lehetnek szerves részeivé. Mint két zordon őrálló, emelkednek a díszes külsejű templom mellett jobbra és balra, mely a maga kecses idomait érvényre akarván juttatni, kissé előre tolakodott, s homlokzatának szögletpilaszterei, vagyis ősz lop falaival elfödte a különben is rá támaszkodó két torony belső falszalagjait. A homlokfal előre szökő sima alapzatán, a két pilaszter közti tér egész hosszában hat kettős attikai lábon, ugyanennyi oszlop emelkedik, a melyek fölött öt nagy (9'75 m. magas és 5'í5 m. széles) félkörív alkot díszes árkádot. Az oszlopok 3;4 részben lépnek ki a falból, s igy úgynevezett vak ívet alkotnak. A templom falát a középső ív alatt a román ívű fő ajtó, a két legszélső ív alatt pedig a mellékhajóba nyiló két ablak töri át. Az ívek fölött a homlok egész hosszában, még a két oldalpilasztert is körülfonva, keskeny kis párkányzat fut végig, hogy legyen min pihenjen a három hajó közös falát koronázó felső kisebb arkad-sor. E kis párkány fölötti tért, az alsó, előbb emlitett hat izmos oszlop irányában hat zömök kis pilaszter szintén öt részre osztja. Csakhogy minden részt három arányos félkörív, s két-két szabadon álló oszlop, ismét három fülkére osztván, tizenöt (2'50 m. magas 1/50 m. széles), ívű könnyed hatású és festői arkad-sort nyertünk, mely a felette elfutó fűrész-fogas ') Henszlmann: Műrégészeti Kalauz II. 7. és többi műveiben. a) Lásd a mellékelt táblát. 3
