A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről
27 figyeltetne. Már pedig a táncz, mint a mai társasélet követelménye épen ilyen volna. Midőn eltelt a boldog kor, a két nemnek egymással semmi köze többé az egész gyermek és növendék koron át, sőt az ifjú korban is csak akkor, ha már a két nem egymás felől a legszebb képet megalkotta magában. így a két fél egy olyan ragyogó képzeleti rilágban él egymás felől, a mely csak a szépet, csak a nagyot és nemest ismeri, melyben az árnynak foltnak nyoma sincs. Csak ez a képzelt világ lehet az igazi szerelem talaja, a mely nélkül egész életünk kietlen pusztaság. Ekként a táncz csaknem egészen kiszorul a tulajdonképeni nevelés köréből. Talán merész, de mégis elfogadható állítás, mely ha módosításra szorul, e módosítás legfölebb oda mehet ki, hogy a táncz tisztán testgyakorlásnak tekintessék és igy a két nem abban külön-külön gyakoroltassák. Ekkor egész jelentőségét visszanyeri. Miben áll e jelentőség ? A test könnyedséget, hajlékonyságot, s a mozgásban kifejezhető szép iránt finom érzéket főkép az által nyer, ha a gyermek a zene által szabályozott és a szép törvényei szerint rendszerbe hozott mozgásokban minél korábban s minél huzamosabban gyakoroltatik. Ez a kedélyt derültségben, a testet üdeségben tartja. A testmozgás az ütem, a rhythmus által nem csak széppé lesz, hanem abban bizonyos jellemző kifejezést nyer, igy az élénkség, komolyság, csinosság, méltóság, délczegség stb. Hogy azonban a mozgásnak ezen aesthetikai erejét fokozzuk, zenével kell kisérnünk, melynek ütemes rhythmusa annak ütemes rhythmusával összhangzanak. A hatás ezáltal hasonlíthatatlanul nagyobb, mert a hallás sokkal élesebben fogja fel a mértékességet, mint a szem. Ekként a táncz épugy lehet művészet, mint akármily más kedélykifejezési mód, sőt a művészet többi ágai fölött, melyeknek termékeit csak a szem, vagy a hallás, szóval puszta szemlélés által élvezhetjük, a táncznak az énekkel együtt azon előnye van, hogy gyakorolható is; és magára a gyakorlóra rendkívül erősen hat. Ezért jegyzi meg a táncz hatására Jean Paul élezésén, hogy a nők, mint ismeretes, nem tudnak futni, hanem csak tánczolni s egy pár mértföldnyi utat, ha az ut két felén fasor helyett az Anglaise-hez felállított férfi-sor volna, könnyebben megtennének tánczolva, mint gyalogolva.*} A tánczolás kétség kívül a gyermekre és felnőttre igen élénken hat. Azonban a gyermeknél ne legyen tisztán élvezet; nem szabad annak lennie, mert különben megszűnt az érdektelen tetszés erejével hatni. * * * Az aesth. nevelés az egyetemes nevelésnek nem időhöz, nem tantárgyakhoz kötött ága lévén, ha valahol, úgy itt elmondható, hogy első tényező maga az oktató, vagy nevelő. Az ő szent kötelessége a művészet sze- retetét tanítványai leikébe önteni. Ha ő maga érzi annak magasztosságát, soha nem fog a szép művekről tanítványai előtt közönynyel szólani. Az igazi lel- kesültség hangja mindig talál utat a növendék szivéhez. A tanító meleg érdeklődése, igazi lelkesültsége a művészetek iránt érdeket kelt még a kér*) Jeun Paul Levaua 56. §. 4
