A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről
17 A rajzoktatás a szinérzék fejlesztésére csak felsőbb fokán : a vizfestés alkalmazásakor lehet befolyással, de nem olyan arányban mint kívánatos volna; azért erre nézve is a szemléltetésnek kell kiváló gondot fordítania. Az elméleti részt főkép a természettan illető szakasza foglalja magában és arra ennek feltétlenül tekintettel kell lennie. A színek harmóniája a szépnek egyik fő alkateleme, a melyet kiválóan csak festményeken tanulmányozhat és pedig positive a remek, negative a kontár műveken. A festmények megválogatása az aestk. nevelésre nézve ép oly fontos, mint az olvasmányok megválasztása; és a mint ezeken nem egyedül azon vonások jöhetnek tekintetbe, melyek szabályok alá vannak foglalva (pl. a költésnél ütem, láb, metszet stb.) épen úgy a festményeknél sem tisztán a technikai rész, de másfelől a tárgy sem egyedül. Ha a művész a külső valóságot a maga nyers mivoltában minden ideálizálás nélkül oly híven adja vissza, hogy attól nem emelkedhetünk a dolog ideáljához, vagy egyáltalában a megvalósítani szándékolt ideálhoz, hanem magát a prózai valóságot találjuk fel benne: a művészet eltévesztette hatását.*) Másfelől a tárgynak is méltónak kell lennie a művészethez, ami netn zárja ki, hogy a legigénytelenebb dolog is a genie kezében remek művé ne lehetne. Ha a növendéket a remek művek gyakori nézeltetése által nem segítjük arra, hogy a festményekben keressen is valamit s a mi azokban van, értelme és érzésével felismerje, e hiányt semmiféle oktatás pótolni nem fogja, A művészeti tárgyak erkölcsi oldaláról kell itt még egy-két megjegyzést tennünk, melyek a költés termékeire is állanak. Lehetnek egyes müvek vagy egész művészeti irányok, melyek a helyett, hogy a természeti tárgynak az ember érzékiségére ható vonásait elhagynák, vagy háttérbe tolnák, épen a testi érzelmek és vágyak felkeltése és erősítésére használják fel azokat. Azonban ezen eljárás a legszentebbel, a művészet hatalmával való visszaélés, melynek romboló erejét nem azáltal ellensúlyozzuk, hogy „erkölcsös“ és „erkölcstelen“ művészi termékeket különböztetve meg, ez utóbbiakat a növendéktől egészen távoltartani igyekszünk; hanem épen megfordítva: egyrészt a valódi szép mű által egyenesen, másrészt ennek az álművel való összevetése által kifejtjük ítéletét és ízlését, hogy minél korábban felismerje a látszólagos és valódi szép mű közti különbséget. Ez a kérdés jóval fontosabb, mint egyelőre látszik. Elmondották már *) Néhány évvel ezelőtt a bécsi vKünstlerhaus“ egyik kiállításán egy lös kép volt látható. Egy pár fájd frissen lőve s lábaiknál fogva felakasztva függött egy csomagoló láda oldaldeszka darabján. Egyik szemlélő különösnek találta, hogy a festő meg sem gyaluitatta a deszkát; a kiálló fürésznyomok kétségtelenné tették még a rendes távolságból nézve is, hogy a deszlca természetes és csak a madarak vannak festve. Bátorságot vett megtapintani s nem kis csodálkozására — a vászon beholypadt. Ezt látva társa, egy most emelkedő nevű fiatal festő [B. Q.J el akarja venni a keret mellé dugott névjegyet, hogy olvassa, de--------ez is festve v olt! — Zeuxis és Parhasius esete lehetett költött adoma, ez azonban épen e sorok Íróján történt meg. A hatás meg szégyenülés volt. A festő csak annyit mondott: „A művészetnek nem feladata csalni.“ 3
