A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
26 azt nézzük, mily sokszor sülyedt az ember az állatiságba, akkor kételkednünk kell az emberiség méltóságán. De ha fajunk fejlődését alaposabban vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az ember élete folytonos küzdelem létének magasabb méltóságáért, továbbá azt is látjuk, hogy a körülmények hatása alatt bármennyire sülyednek egyes emberek, sőt egész népek is, az összes emberiség fejlődésében még sincs sülyedés, de még hosszabb megállapodás sem, hanem van folytonos haladás és szakadatlan emelkedés. Egyes népek megállapodnak, hanyatlanak, sőt el is tűnnek a Föld színéről, de ha látjuk, hogy az emberiség összessége mennyire fejlődött s mily óriási haladást tett már eddig is : ekkor azon magasztos érzület száll meg bennünket, hogy az emberiség előtt nyitva van a tér, melyen a műveltségnek még nem sejtett magasságára emelkedhetik. Nem fejezhetjük be szebben jelen czikket, mint ha Tylor idevágó következő szavait idézzük: „Gondolatban magunk előtt látjuk a czivilizacziót a mint a földön halad. Látjuk őt útjában késedelmezni és pihenni, és gyakran mellékutakra tévedni, melyek őt hosszú fáradozás után oly helyre hozzák vissza, melyen már régen elhaladt; de akár egyenes utón, akár kerülőn, járása mindig előremenő és ha néha megkísért pár lépést hátra felé tenni, akkor járása nemsokára gyámoltalan lesz. Nem egyezik természetével, lába nem alkalmas arra, hogy bizonytalan lépéseket tegyen hátra felé, mert ő úgy előreirányzott tekinteténél, mint előresiető járásánál fogva valódi képe az embernek.“*) Requinyi Géza. *) Tylor-. Anfänge der Cultur. 1. köt. 67. .
