A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

24

Azt lehetne talán ellenvetni, hogy idő folytán a vallás feledésbe ment, a népek elromlottak s vallástalanokká lettek, lelkűkben üresség támadt s igy történt, hogy hajlandóságot nyertek a babona téves hitének elfogadására. Azonban ezen ellenvetést úgy a történelem, mint az ethnograpkia határozottan megczáfolják. E helyen csak Quatrefages szavaira hivatkozunk, ki többi közt következőleg nyilatkozik: „Vizsgálataim eredménye, úgymond, azon lényeges pont, hogy az atheismus mindig csak elvétve található. A néptömegek soha sem atheisták, nincs egyetlen-egy népfajta, de még egy-egy fajta nagy töredéke sincs, mely atheismusba esett volna. Ez lelkiismeretesen végzett kutatásaimnak végső eredménye.“*)

És valóban, mindenki, ki az ethnographiában s történelemben jártas, meggyőződhetik arról, hogy minden népnek van valami vallása s hogy oly népet, mely sorsára befolyást gyakorló lényekben nem hisz, hiába keresünk. És ez nem is lehet máskép, hiszen a vallás oly mély befolyást gyakorol a kedélyre, hogy ha az ember jó sorsban talán meg is feledkezik Istenéről, szerencsétlenségben, vész közepette még is tőle kér vigasztalást, tőle várja, tőle remélli megmentését. De ha a vallás érzülete oly mélyen gyökeredzik az ember lelkében, akkor nem is fogadható el azon ellenvetés, hogy némely népeknél a vallás idő folytán feledésbe ment s helyét a vallástalanság foglalta el, olyképen, hogy egyengette az utat a babona befogadására. Ez annyit jelentene, hogy az ember függetlenítette magát az Istentől, azért, hogy helyette a babonát, a rémlátományokat, a gonosz démonokat, tehát a legalacsonyabb fogalmakat vakon elfogadja. Ez oly átalakulás volna, mely minden tapasztalással és minden természeti törvénynyel homlokegyenest ellenkezik, mert, mint Lubbock helyesen mondja: „az ember épen oly kevéssé hagyhatja el, vagy változtathatja meg vallási meggyőződéseit, mint nem változtathatja fehérre, vagy feketévé fejének egyetlen hajaszálát sem.“**)

* *

*

Úgy a történelem, mint a régészet, úgy a leiró ethnographia, mint a bölcselő ethnologia egyaránt bizonyítják, hogy a műveltség haladása, bár sokszor és sok helyen megállapodik, még is határozottan előremenő. E szerint a művelődés valóban azou irányban halad, melyről az újabb tudományos vizsgálat kimutatta, hogy egyedül lehetséges ut. Ha áttekintjük az emberiség jellemét és szokásait, meglepő hasonlóságokat, sőt teljes megegyezést találunk. E rokon-sajátságok világosan mutatják, hogy a művelődés fejlődésének folyama minden népnél, minden fajtánál egyenlő törvények szerint halad, csak azon különbséggel, hogy egyik népnél e folyam gyorsabb, másoknál pedig lassúbb folyású. Az emberiség műveltsége mérhetlen tenger, melyet számtalan folyó

*) A. de Quatrefages: L’esphce humaine. 1878. II. vol.

**) Lubbock: Entstehung der Civilisation. 432. 1.