A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
16 fejlettebb néptörzsei a spanyolok bejövetelekor foglalkoztak földműveléssel s terményeik közt találjuk az agavét, kakaót, maniokot, tengerit, burgonyát, quinoa-kölest, különféle tökfajokat stb. E növényfajok rokonai találhatók ugyan az Ó-Világban is, de maguk az említett fajok határozottan amerikai eredetűek, sőt egyes fajok nem is terjedtek el egész Amerikában, hanem csak egyes kisebb körű vidékeken, igy különösen a burgonya és quinoa-köles, melyek hazája csak Peru s Bolivia fenlapályain kereshető. E szerint az ame- kai népek csak akkor kezdhették meg e növényfajok termesztését, mikor már elhagyták ó-világi hazájukat s elrendezkedtek az új földön. S vájjon új tápnövény nemesítése nem haladást jelez-e ? Nincs ó-világi nép, mely magának tulajdoníthatná azon, a tápszerek történetében fontos fölfedezést, hogy a mérges kassave vagy maniok gyökereiből tápláló tapioca- lisztet lehet nyerni. E fölfedezés dicsőségét Közép- s Dél-Amerika népeitől elvitatni nem lehet. Továbbá Peru lakói szeliditették s teherhordásra betanították a lámát; de ezen művelet is csak Amerika földjén történhetett, a mennyiben a láma határozottan amerikai eredetű. Az agyagedények készítését is az amerikai népek önállóan, tehát Amerika földjén találták föl. Ugyanis 16-dik századbeli utazók tudósításaiban azt olvassuk, hogy Dél-Amerika törzsei fából készítettek főzőedényeket s ezek külsejét, hogy a tűz ellen biztosítsák, agyagburokkal vették körül. Mily köny- nyen történt, hogy a tűzben megkeményedett agyagréteg elvált a fától s új, t. i. agyagedény keletkezett. Éjszak-Amerikában a Missisippi vidékén Rau félig kész edényeket talált, t. i. fűzfából font kosarakat, melyek belső oldala agyaggal volt bekenve, úgy hogy ha ily edény kitétetett a tűz hatásának, a külső füzburok elégett, de ez alatt már megkeményedett az agyagkosár s kész volt a főzőedény. Más vidékeken nem füzfakosarakat, hanem különféle töknagyságu gyümölcsök héjai szolgáltak azon mintákul, melyekben az agyagréteget edénynyé égették. Ha tehát Amerika népei agyagedényeiket még oly kezdetleges módon készítették, akkor vagy azt kell feltételeznünk, hogy bevándorlásuk alkalmával még nem voltak agyagedényeik s hogy ezek készítési módját csak uj hazájukban találták föl; vagy pedig azt, hogy voltak ugyan már edényeik, de igen kezdetlegesek. Tekintetbe véve azt, hogy némely törzsnek, igy pl. az assiniboin népnek még a 16-dik században sem voltak főzőedényeik, biztosra vehető, hogy az amerikai népek az edények készítését Amerikában, vagyis az Ó-Világtól függetlenül találták föl s igy önállóan léptek a haladás útjára. De még akkor is, ha a másik eset állana, mely szerint némely bevándorlóknak voltak már edényeik, akkor sem lehetne hanyatlást kimutatni, hanem legfeljebb megállapodást. Tudniillik legfeljebb azt lehetne mondani, hogy a fazekas mesterség Amerika földjén nem emelkedett a kezdetlegesnél nagyobb tökélyre. A ki azt akarná állítani, hogy a fazekas mesterség Amerikában sülyedt, annak
