A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

14

eseményt valamely írás- vagy szóbeli hagyomány vagy legalább valami emlék hitelesítené.“

Ámde azon nép, melynek Írása s emlékművei vannak, már müveit állapotban van s igy nem tanuskodhatik eredeti vadsága mellett, a szóbeli hagyományok sem mennek vissza a népek eredetéig s igy ezek sem adhatnak felvilágosítást az ősállapotokról. Azt kívánni tehát, hogy bizonyítékok maradjanak fen, vájjon valamely nép saját erejéből vagy más népek kényszerhatása alatt művelődött: egészen tarthatatlan kívánság. Igaz ugyan, hogy ellenkező bizonyítékok hiányában kimondhatják a hanyatlás hívei, hogy az ember függetlenül, azaz önszántából ki nem emelkedhetett a vadság állapotából. De bízvást az ellenkező kérdést is lehetne tenni s azt kérdezni, vájjon van-e példa illetőleg bizonyíték arra, hogy valamely czivilizált nemzet függetlenül, önszántából, a körülmények által nem kényszerítve a vadság állapotába siilyedt ? Ily bizonyítékot sem a történelem, sem a régészet nem képesek szolgáltatni, miből világosan következik, hogy az említett tanúságok hiánya egymagában sem a haladás, sem a hanyatlás mellett nem bizonyíthat.

A hanyatlás hívei azt is fölhozták bizonyító érvül, hogy a természetes népek, ha művelt népekkel nincsenek összeköttetésben, tényleg semmi haladást sem tesznek. így pl. a maorik Cook idejében látszólag semmiben sem voltak fejlettebbek, mint 127 évvel előbb, t. i. 1642-ben, mikor Tasman Uj-See- landot először felfedezte. Az eszkimók, eltekintve attól, hogy az európai utazóktól fegyvereket és vaseszközöket vásárolnak, mai napon semmivel sem lállanak magasabban, mint a sarkvidéki expedicziók megkezdése idejében, a peseráh-k is épen oly nyomorúságos helyzetben vannak manap, mint a mikor őket Magellan először meglátogatta.

Ámde ily példák nem szolgálhatnak bizonyító érvekül, mert 2—3 század a művelődés történelmében oly csekély időtartam, hogy a műveltség fejlődésében nem képezhet korszakot. Igaz ugyan, hogy nekünk, kik gőzzel utazunk, napfénynyel festünk, villámmal Írunk, nekünk 2—3 század igen hosszú időnek látszik. Azonban nem szabad felejtenünk, hogy mi átvettük az ó-kor kultur-államainak műveltségét s növeltük ezt az arab kultúra vívmányaival, mi tehát úgy vagyunk, mint gazdag szülőknek s gazdag rokonoknak gazdag örökösei. Nem csoda tehát, hogy e szilárd alapon műveltségünk aránylag gyorsan, sőt a jelen században bámulatos sebességgel fejlődött, a mi annál könnyebben történhetett, mert hiszen lakóhelyünk földrajzi viszonyai is oly kedvezőek, mint egy földrészen sem.

A fejlődés ezen mértékét korántsem alkalmazhatjuk a maorikra s még kevésbbó az eszkimókra s peseräh-kre. Ha jelenlegi műveltségünknek két ezer esztendőre vala szüksége, hogy a már is fejlett görög kultúrából a mai fokra emelkedjék, hány ezer év szükségeltetik arra, hogy kezdetleges fokon álló nép művelődése látható eredményeket mutasson föl ? Mily idő múlhatott el azon időtől, mikor az ember csak fafegyvereket használt, azon korig, mikor a palaeolith