A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről

4

Lenau Torontálmegyében, Csatádon született. Erre vonatkozólag mondá egykor költőnk:

„Dort im fernen Ungarlande Freundlich schmuck ein Dörflein steht,

Kings umweht vom Waldesrande Mild vom Segen rings umweht.

An des Dörfchens stillem Saume Ist ein Hüttlein hingestellt,

Das in seinem schmalen Raume Wahret meine Herzenswelt.“

E kis, igénytelen faluban nincs semmi feltűnő. Egy egyszerű márványtábla hirdeti pusztán, hogy itt született azon férfiú, ki a halhatatlanok sorába küzdötte fel magát. A falu közepén áll a kisded szentegyház s mellette, a tér másik oldalán, a régi kamarai épület, mely Mária Terézia alatt megyeházul szolgált. Ezen épület földszintjén született Lenau 1802-ben, augusztus hó 13-án.

Atyja, Strehlenaui Niembsch Miklós, katona volt. A könnyelmű életmód azonban, melyet már kora ifjúságában megszokott, lemondani kényszerítő őt ezen ép oly szigorú fegyelmű, mint dicsteljes pályáról s midőn e közben megnősült, a kir. kamarai hivatalnál keresett és nyert is irnoki állást, így került Csatádra. Csekély fizetése azonban nem volt képes szükségleteit fedezni s adósságokba merülve családját a legnagyobb nyomorba ejtette. A megszokott életmód folytatása s a kártyajáték iránti szenvedély mihamar az örvény szélére sodorták s lemondván állásáról Budára ment lakni. Itt végező be, a legziláltabb anyagi körülmények közt, életét 1807-ben, április havában.

Hitvese három kis gyermekével magára lön hagyatva.

Ha beleképzeljük magunkat ezen szomorú helyzetbe, mely ily viszonyok közt Lenau életét környező, alig fogunk csalódni, ha azt állítjuk, hogy e sivár viszonyok, e szomorú, örömtelen élet már ekkor oltották költőnkbe azon mélabús érzelmet, mely később minden költeményében visszhangzik.

Anyja, ki a legnagyobb gyöngédséggel függött gyermekei sorsán, megadással türé a csapást, melynek nyomasztó terhei alatt élni kénytelenült s minden erejét egyedül gyermekei nevelésére forditá. A nyomasztó anyagi körülmények folytán oly házban vévé ki lakását, mely egykor sirkerti kápolnául használtatott és mely itt, az elhagyott sirkert közepén állott.

E környezet volt további oka Lenau mély vallásos érzületének, melyet az annyit szenvedett anya még inkább élesztett. Költőnk még férfikorában is a legnagyobb elragadtatással beszélt azon valóban mennyei boldogságáról,