A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről

15

Hány költő utazott s utazik még ma is ösmeretleu világrészekbe, csak azért, hogy onnan, uj költői anyaggal megrakodva térjen hazájába, és egynek sem jutott eszébe, hogy itt a vén Európa közepén létezik egy ország, mely a milyen vendégszerető egy felől, ép oly sajátszerü vonásokat rejt népéletében, mely sajátszerűségek méltán kelthetnek figyelmet. Lenau mindezt már bölcsőjében találta. Ama sajátszerü dallamok ringatták őt álmába, melyek a keleti népekével rokonok s melyekben a mély, szivhez szóló, mert szívből jött érzések legkülönbözőbb foka váltakozik. Megismeré később a magyar nép egyszerű életét, szokásait, jó és rósz hajlamait. Ismerni tanulta a magyar egyeneslelküséget, honszeretetet, önfeláldozó barátságot és vitézséget s mindez elég anyagúi szolgálhatott neki arra, hogy megírja pl. Die Werbung czimü költeményét stb. Pusztai dalai azért oly elragadok, meghatók ; mert ő maga, saját személyében ismerte a pusztát, hiszen jó ideig a puszták fia volt ö maga is.

Mennyire változott azóta a puszta! Ott, hol a csikós, „hangos ostoroknak pattogása“ közben, tetszés szerinti irányban tereié lovait, manapság szép, egyenes utak épitvék ; hol méla csend honolt a vidék felett, ma már a tovarobogó gőzmozdony dübörgésétől visszhangzik a talaj és a gyepes térség helyén „ringatózik a kalászos búza.“

Az Alföld e romanticzizmusa adá költőnk ajkára az első ihletett szavakat.

Befolyt költészetére továbbá a fájdalom.

Viharok dúltak keblében és nem volt családi élete, mely e viharokat lecsillapította volna; egyik barátjától a másikhoz bujdosott a nélkül, hogy nyugtot talált volna nálok; majd messze vándorol, idegen földrészbe; de mindenütt csak a végtelen tömkeleg sötét zugaiba került.

Első, igazi szerelmének tárgya sugallá.legkedvesebb dalait, milyenek: Unmögliches (I. 159.), Mein Stern (I. 160.), Wald gang (I. 176.), Scheideblick (I. 177.), Ohne Wunsch (I. 268.) s egyebek.*)

Különös emlitést érdemelnek még kisebb költeményei közül: Misch ka Die Werbung, Die Heideschenke és Die drei Indianer, mely utóbbiban a végelkeseredés bátorságát s az Indiába betörő fehérek iránti lángoló gyűlöletet rajzolja.

De lássunk egy pár mutatványt belőlök.

íme, a „Die Werbung“ czimü.

E költemény 1830-ban, ápril 3-kán jelent meg a bécsi „Modezeitung-“ ban és pedig a költőnek igazi, teljes neve alatt. Négyes és negyedfeles trochaeusokból áll, melyek a vers kezdetén egész szabályossággal váltakoznak, úgy, hogy szinte keresztrimeknek tűnnek fel; a vers vége felé azonban a keresztrimekre gyakran páros, — sőt ölelkezőrimek is következnek.

*) l. Lenaus sämmtliche Werke von Anast. Grün, lllustrirte Ausgabe. Stuttgart. Verlag der Cotta’sehen Buchhandlung. 1880.