A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
11 Meghalt 1850-ben augusztus 22-kén. Halála nem keltett fájdalmat a költő barátaiban. Mindenki jól tudtar hogy a halál csak jótétemény volt a szegény költőre nézve, hogy ez csak megváltása volt keserű szenvedéseinek; de halála után is soká és sokan foglalkoztak azon kérdéssel: mi okozhatta a költő tébolyát ? Foglalkozzunk tehát, röviden, mi is e kérdéssel. Mi általában a téboly oka? Külső okok rendszerint: a ki nem elégített szerelem, ki nem elégített nagyravágyás, a különböző csapások és különösen családi keserűségek. A belső okok az ember lelki természetében rejlenek és ezek: az indulatosság, melylyel karöltve jár az excentrizálás, szeszély, nagy érzékiség, gyenge elműség stb. A lelki működés különböző irányait tekintve az érzelem világában előáll a bolondság és a melancholia, a szerint amint a kellemes vagy kellemetlen érzések lesznek végletesekké. Áz értelem világában az eszelőssé g, mely az eszmék és képzetek szétszaladásában mutatkozik és a rögeszme. Az akarat világában végre szintén kettő mutatkozik, t. i. midőn az akarat megszűnt s ez a merő akaratlanság és a csupa akarat, midőn az őrült mindent egyszerre s hirtelen akar végrehajtani s ez a dühöngés vagyis inkább az őrültség. Megjegyzendő még, hogy az őrült tudja, hogy tébolyodott és ez még jobban fokozza dühét. Azon körülmény továbbá, mely szerint az őrült előre tudja a rohamát is, folytonos félelemben tartja őt fogva a bekövetkezendő tébolytól s e félelem állandó tünemény minden téboly keletkezésében. Jegyezzük meg továbbá, hogy a téboly örökölhető és ragadós. Vaunak példák, hogy teljesen egészséges ember a tébolyodottakkal való érintkezés folytán megőrül. Végre még azt sem lehet említés nélkül hagynunk, hogy a tébolyodottnak három kilátása van és pedig: vagy, hogy kigyógyul; vagy, hogy belehal; vagy végre, hogy meg- butul s ez utolsó esetben gyakran igen hosszú életű lesz. A mi a felgyógyulást illeti, legtöbb kilátás van az őrültségnél. Hirtelen jő s hirtelen el is múlik. Sokkal rosszabbak a bajok, melyek a lélek egyes működési irányát támadják meg. Itt már organikus hiba van, mig az őrültségnél csak az egyensúly szűnt meg. Nézzük már most, ezen kitérés után, mely azonban nehezen volt mellőzhető: mi okozhatta Lenaunak tébolyát. Némelyek azt mondják, hogy költőnk az elvesztett gyermekhit visszanyeréséért folytatott küzdelmeinek esett áldozatául; mások szerint ismét szivbeli fájdalom semmisité meg költőnket. Nehéz igazat adnunk úgy az egyik, mint a másik félnek. „Ily gazdag szellemi élet nem csak egy nyíl által szaggatatik széjjel, nem egyszerre állott be a csapás, szive ezer sebből vérzett, mielőtt örökre *
