A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
Tanodái értesítések A) Visszapillantás a lefolyt tanévre. Midőn tanintézetünk kül- és beléletének ez évi főbb mozzanatait e helyen közzé teszem, mindenekelőtt örömmel és hálával említem meg, hogy a város tulajdonát képező reáliskolai épületben a múlt évi nagy szünidő alatt a tekintetes városi tanács gondos és nagylelkű intézkedése folytán ismét nagyobb mérvű pótépitkezési és átalakitási munkálatok foganatositattak, melyek kellő időre befejeztetvén, a tanitást a rendtartás szabta időben megkezdhettük. A tanév a Szentlélek ünnepélyes segélyül hivásával szeptember 3-ikán nyittatott meg; ezt megelőzőleg aug. 29., 30. és 31 én délelőtt oly ifjakkal tartatott meg a felvételi vizsgálat, kik nyilvános iskolát nem látogatván bizonyitvány nélkül jelentkeztek beiratásra; szept. 1-én pedig a javító vizsgálatok ejtettek meg. Növendékeink száma ezen tanévben is — habár csekély mértékben — de mégis apadt; a múlt tanévben összesen 208 tanuló volt be- jegyezve, a jelen tanév alatt pedig összesen 201 nyilvános tanuló jelentkezett a beiratásra és igy a fogyás 7 volt — illetőleg 7-re lé- szállott. A tanári karban ez évben előfordult változást jelezvén, mindenek előtt azon érzékeny veszteségről kell itt megemlékeznem, mely még a múlt évi nagy szünidő alatt intézetünket érte. Földváry Ákos, felejthetlen emlékű kartársunk két havi súlyos betegség után 1883. augusztus 2-án, tanárkodása 9-ik évében és munkás életének 60. évében jobb létre szenderült. A boldogult 1823. október 29 én Balliás- Szilason, Veszprém megyében született; kiképeztetését a sárospataki ref. collegiumban nyerte; tanulmányainak végeztével pedig 1848-ig a jogi pályán különböző állásokat töltött be ; a szabadságharcz után pedig, melynek dicső bajnokai közé sorakozott, keletre menekült és 26 évig a külföldön tartózkodott mig végre lángoló honszeretetétöl indítva 1874-ben hazájába visszatérvén, egy évre rá főreáliskolánkhoz a franczia nyelv helyettes tanárául, tanári szigorlatának kiálta után pedig 1879-ben a történelem és franczia nyelv rendes tanárának kineveztetett. Intézetünk benne egy fáradhatlan, szívélyes, nyájas tanfér- fiut vesztett; temetése alkalmával, mely augusztus 4-én lefolyt a tanári kar, a reáliskola helyben időző növendékei és számos barátai e
