A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

31 —

gyeléseket tegyenek, részint, hogy az expeditió tudósainak alkalmuk legyen gyűjteményeiket kiegészíteni és rendezni. Különben is végtelenül jól esett az expeditió tagjainak a hosszéi, egyhangú téli kép után sarkvidéki bár, de mégis üdítően zöld növényzetet látni, mely élénken emlékeztette a hajóslegénységet távol hazájukra.

A Clarence öbölből a Yéga Sz. Lőrincz szigete felé tartott s ennek éjszaknyugati csücskében vetett horgonyt. Aug. 2-dikán újra útnak indult s hosszú, ellenkező szelek által késleltetett hajózás után a Behring szigethez ért s ott 14 dikén kötött ki. Ez annál fontosabb nap volt az expeditió tagjaira nézve, mert itt kapták az első Európa- s illetőleg hazájukból jövő híreket.

19-dikén a Véga fölszedte horgonyait s egyenesen dél azaz Japan felé fordult. Kezdetben az időjárás igen kedvező volt s erős éjszaki szél gyorsította a hajó menetét, azonban 31-dikén nagy zivatar támadt s föltartóztatta a Végát, sőt a főárboczba a villám becsapott, de szerencsére nem okozott nagyobb bajt. Végre szept. 2-dikán föltűntek a látóhatáron Japan hegyei s ugyanez nap este a Véga elérte az ígéret földjét s horgonyt vetett Yokohama révében.

Az expeditió elérte czélpontját s kivitte azt, mit századok óta sikertelenül próbáltak, minek elérésére 326 év óta eredménytelenül törekedtek s minek annyi emberélet esett áldozatul. Nordenskjöldnek biztos számításon alapuló hitét, melyet ő ritka kitartással párosított, fényes siker koronázta. Büszke öntudattal sürgönyözhette tehát Nor- denskjöld Oszkár, svéd királynak, hogy az utazás czélja el van érve, az éjszakkeleti átjáró fölfedezve, új oczeáni út megnyitva és pedig a nélkül, hogy egy ember elveszett s a nélkül, hogy a hajó sérülést szenvedett volna.

„Végre tehát el volt érve a czél, mely után annyi nemzet törekedett, mióta Willoughby Erzsébet királynő s fényes udvara jelenlétében kiöltözött matrózokkal, ágyuk dörgése közt a Khatajba való juthatás biztos reményében elhagyta a Themsét s megkezdette az éjszakkeleti utazások hosszú sorát. Minden remény meghiúsult, Willoughby elveszett, elvesztek összes kísérői, mint az angol tengerészetnek s az Európát, Ázsiát határoló Jeges oczeán behajózhatásának úttörői. Számtalan expeditió lépett azóta ezen útra; hány hajójukat elnyelte a tenger, hány vakmerő tengerésznek került életébe, egészségébe a kísérlet és annyi áldozat fejében mégsem volt siker. Csak mostan 326 év lejártával, miután annyi tapasztalt férfiú kivihetetlennek nyilvánitá a vállalatot, most lett az végrehajtva. És a megoldás a résztvevőknek sem egészségébe nem került, sem a hajónak legkisebb kárával nem járt. E szerint megbocsátható, ha büszkeséggel néztük a kéksárga lobogó