A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

— 21

mellett dél felé haladván, szept. 3-dikán jutottak a Matocskin Sarrhoz, melyet most jégmentesnek találtak, úgy hogy szabadon beevezhettek s akadály nélkül folytathatták útjokat s már okt. 3-dikán Tromsöbe érkeztek.

E szerint az expeditió feladatát teljesen megoldotta s teljes sikert aratott, daczára, hogy a Proven, mint már feljebb emlitettiik, csak másodrendű kis vitorlás vala.

Ezen a sarktengert mintegy kikémlelő utazásnak nagy sikerre arra buzdította Nordenskjöldöt, hogy a következő 1876-dik évben új expeditiót szervezzen, még pedig ezen alkalommal nem vitorlás hajón, hanem gőzösön. A gőzös — a kibérelt kis Ymer — jul. 25-dikén hagyta el Tromsöt és elősegítve a kedvező széljárás által akadálytalanul haladt Novaja Szemlya felé, úgy hogy már 30-dikán hemehetett a Matocskin Sarrba s ugyanaz nap este horgonyt vetett a szoros keleti kijáratánál fekvő s a szelek ellen jól megvédett Bjelusa öbölben, hol az expeditió 24 óráig tartózkodott.

31-dikén délután fölszedték a horgonyokat s bementek a Kara tengerbe. Kezdetben csak kevés jéggel találkoztak, sőt úgy látszott, hogy a tenger majdnem egészen jégmentes. Azonban nemsokára megjelent a keleti látóhatár szélén a jég, úgy hogy a keleti iránynyal föl kellett hagyni s délfelé fordulni, de szintén kevés sikerrel, minek folytán vissza kellett térni a Matocskin Sarrba s bevárni a jég elvonulását. Öt napig várakozott ott Nordenskjöld és pedig közel azon félig bedőlt kunyhóhoz, melyben 1768/9-ben a Rosmislov-féle expeditiónak egyik része telelt.

Más félénk utazó talán megijedt s hazatért volna s igy újra megerősítette volna azon elterjedt téves nézetet, hogy a Kara tenger nyáron is járhatlan. Ámde Nordenskjöld bízott adatainak helyességében s várakozott. S ime már aug. 5-dikén Novaja Szemlya keleti partjai mentében széles csatorna támadt, melyben az Ymer akadálytalanul tovább mehetett. Igaz ugyan, hogy kelet felé a jég még szilárdan állt, de fölülete már oly roncsolt vala, hogy teljes szétfoszlása már csak idő kérdése lehetett. Szép, csendes időben a gőzös oly gyorsan haladt előre, hogy már 6-dikán elérte a Kara szorost s újra megkisérlette egyenesen keletre fordulni, de most is sikertelenül. Részint a jég és sürü ködök, részint keleti szelek annyira föltartóztatták a hajót, hogy többször órákig veszteg kellett maradnia s várni az idő jobbra fordultát. 10-dikén megjelent a keleti látóhatáron a Szamojéd félsziget, de a jég annyira ostromolta a hajót, hogy tovább menésre gondolni sem lehetett.

Yégre 12-dikén ütött a szabadulás órája. Lég- és vizáramlatok annyira szétszakították a jégmezőket, hogy követvén a Szamojéd fél