A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

32

légoszlopa azon esetre, midőn azt nem fúrás, hanem szívás által hozzuk hangzásba, t. i. az álló léghullámot mindig csak képzeleti rezgési maximumn jellemezheti.

Az ajaksípokban eszközölt hangébresztés- és hangalakulásra vonatkozó ezen nézetem támogatására következő tapasztalatokat sorolhatom fel:

a) Az oly ajaksípoknál, melyek csak erősebb befúvásra szóllamlanak meg (és ilyen pl. minden köbös nyílt ajaksíp, vagy az oly ajaksíp is, melyben a felső ajaknak a légszalag jelentékenyebb eltérítése céljából tompább ékalakot kölcsönöztünk stb.), tapasztaljuk, hogy igen csekélymérvü befú- vásra gyenge s mély hang jelentkezik, mely fokozódott erősebb befuvásra folyton magasabbra emelkedik, míg végre bizonyos erősségű befúvásnál a síp teljes erővel megszóllak A gyengébb hangok ezen erősbödése és egyidejű emelkedése a c) pont alatt említettekben tiszta megfejtésüket találják.

Helmholtz azonban ezen gyengébb hangok keletkezéséről így nyilatkozik: „A sípfejből kiszabadult vékony légszalag a felső ajak élébe ütközvén, ott megtöretik, mi által sajátos gyengébb zajt idéz elő, mely annál magasabb jelleget ölt, minél erősebb a befúvás; ezen zajt továbbá igen sok, magasságra nézve egymáshoz igen közel fekvő hangokból összetéve képzelhetvén, ezen hangok közöl a síp légoszlopa által resonantia utján azon zönge feltűnő erősbülést nyer, melyre a síp hangolva van. “ *)

Eltekintve attól, hogy Helmholtz fentebb idézett szavaival az illető gyengébb hangok keletkezését ki nem magyarázza: következő kísérlettel csak azt akarom kimutatni, hogy az illető gyengébb zaj előállítására egyáltalán nem is szükséges, hogy a légszalag élbe ütközzék.

Ha valamely lombikba közel a száj nyílásához alkalmazott kautsuk csövön át, a lombik hossztengelyével k. b. 30—40°-nyi szög alatt légáramot

füvünk, a gyengéiül hangok csakhamar itt is fellépnek, és ha a befúvást igen gyengén kezdve fokozatosan emeltük mindaddig, mig végre a légszalag löketeinek és az alakulható álló hullám rezgéseinek száma meg- egyezve, a lombik légtömege is megszóllal- hat, a gyenge hangok fokozatos emelkedését és erősbödését itt is tapasztalni fogjuk.

Miután a légsugár itt élbe nem ütközik, véleményem szerint e gyengébb hangok az esetben is egyedül a légszalag löketeiből erednek, melyek erősebb és erősebb befú- vásra mindig nagyobb és nagyobb számmal lépvén fel, a gyenge hangok folytonos emel*) Lásd H. Helmholz. Tonempfmdnngen pag. 149. és Kirchhof math. Physik I. Band, pag. 334.

15-ilc ábra.