A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880-81. tanév végén

9

doniihatunk, annál kevésbé, miután úgy tudjuk, hogy a legerősebben izzó sarkok közelítésekor bármilyen csekély távolra is, a fényiv soha sem alakul meg.

Nézetem szerint ezen állandó akadályt a fényiv aureola tartalmának folytonos fogyása által ébresztett különrohamok a sarkok szétporladozása és az anyagi részecskék áthordása által teljesített munkásokkal hozzák létre.

Természetes dolognak tartom továbbá, ha Edlund úgy találja, hogy ezen állandó akadály (vagy az azt képviselő electromotoricus erő) nagysága — midőn a galvanfolyam erőssége már bizonyos határt elért — csakis az electrodok anyagi minőségétől és nem a roham erősségétől függ, és hogy ha pl. a fényiv széncsúcsok között képződik, ezen erő nagyobb, mint ha rézsarkok között alakul.

Tudjuk ugyanis, hogy az aureola az indított rohamok kisülése alkalmával mindig szénsarkok között fejlődik ki legjelentékenyebb mértékben; midőn tehát a galvanfényt szénsarkok között állítjuk elő, a differentiális különrohamok által szolgáltatott aureola legterjedelmesebb és ennek megfelelő galvanvezetés is legjobb. A nagyobb partiális aureola-mennyiség eltűnésével azonban egyszersmind a főrohamban is jelentékenyebb változások jönnek létre, minek természetesen erősebb különrohamok, illetőleg nagyobb állandó akadály is felel meg.*)

Azon ellenirányú roham tehát, melyet mindannyiszor észlelhetünk, valahányszor a főfolyam megszakítása után az electrodokat hirtelen egy uj vezetőbe kapcsoljuk, nézetem szerint a partiális kiilönrohamokból alakult integrális roham kisüléséből ered, annál is inkább, miután ily visszaömlése valamely rohamnak csakis a feszültsége folyamoknál szokott előfordulni.

8. Nézetem közvetlen bizonyítékául sorolhatom fel azon körülményt, hogy a galvan-fényivet az egymástól csekély távolságra helyezett electrodok között az erősen töltött leydeni palack szikrája is megindíthatja. Ha ugyanis a leydeni palackot az egymáshoz közel álló electrodok között kisüttetjük, a szikrát ily alkalommal bő mennyiségben kiséri az aureola, mely a galvan- vezetést és evvel együtt a galvanfényivet a sarkok között azonnal helyreállítja. — így tehát a sarkok az előleges melegítést, melyet a régi nézet azon okból, hogy a csekély feszültségű galvanrohamra ruházhassa az electrodok szét- porladozásának műtételét, a fényiv előállítására oly szükségesnek talál, teljesen nélkülözhetik.

9. Ha a galvan-fény egyszerűen csakis a galvanvezető közönséges izzó része volna, kérdem: miért válik a szénfény a villamtojásban ép oly arányban terjedelmesebbé is, aminő mértékben a levegőt abban megritkitjuk?

*) Az állandó akadályra vonatkozó ezen magyarázatommal egyszersmind küszöbölését eszközölhettem a régibb téves felfogásból eredő azon ellentmondásnak, mely a körülményekhez alkalmazva majd a szenet, majd a rezet kényszerül könnyebben szétporladozlialó anyagnak Ítélni. V. ö. Wiedemann: Galvanismus. Bd I. pag. 938. et 939. és Bd IV. pag. 374. Wiillner: Experimentalphysik. Bd. IV. pag. 560., 561. és pag. 936. és sok más helyeket.