A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1877-78. tanév végén

5

kiismeretes kötelességének vélt eleget tenni azáltal, hogy a vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. ministeriumhoz felterjesztett emlékiratában e dolgok hü rajzát adván, arra kérte a minister urat, hogy Pécs sz. kir. város hatóságát a jöyö tanévre biztos és czélszerü tanodái helyiségekről való gondoskodásra felszólítsa.

Ennek következtében a minister úrtól következő leirat jött a városi hatósághoz:

9818 szám. „Azon mozgalomból, mely a sz. kir. város t. közönsége körében az ottani reáltanodái építkezés érdekében ezelőtt három évvel keletkezett, bizton véltem remélhetni, hogy komoly szándékkal és haladéktalanul hozzá lát szerződésszerű kötelezettségének teljesítéséhez; annál inkább remélhettem ezt, minthogy személyesen is volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a reáltanodának ideiglenes, alkalmatlan és düledező helyiségeiből czélszerüen berendezett saját épületébe való minél előbbi áthelyezése az intézetre nézve életkérdés. A föreáltanodai tanári testületnek idecsatolt emlékiratából azonban megütközéssel értesülök arról, hogy a czim nemcsak a végleges épület felállítása iránt még az előkészületi intézkedéseket sem teszi meg, de sőt az ideiglenes helyiségekkel is keveset törődve eltűri, hogy a tanulók előadásokra oly düledező épületbe járjanak, melynek ilyen czélra való használását — életveszélyes volta miatt — kötelessége lett volna hatósági tilalommal megakadályozni. Föl- hivom tehát a czimet, hogy a jövő tanévre az intézetnek czél- szerübb elhelyezéséről mulhatlanul gondoskodjék, minthogy a tanév a jelenlegi életveszélyes helyiségekben meg nem nyittat- hatik; a tervbe vett építkezés ügyének mibenlétéről pedig nekem minélelöbb jelentést tegyen.“

E ministeri leirat másolatban a tanári karral is közöltetvén, köny- nyen aggodalmat kelthetett volna bennünk intézetünk a jövő tanévben való megnyitása iránt; ámde mi jól ismerjük Pécs sz. kir. város mind érdemes Tanácsának, mind minden jó- és szépért, de különösen a tanügyért lelkesedő képviselő Testületének, mind pedig az összes lakosságnak intézetünk iránti jó hajlamát, elannyira, hogy egy perczig sem kételkedtünk a felett, hogy valamint azonnal a veszély idején a nemes Tanács teljes készséggel nyújtott rögtönzött segélyt; úgy a képviselő testülettel együttesen a közgyűlésen is fog találni utat és módot, hogy intézetünk fenállása ne veszélyeztessék, hogy annak eddigi üdvös működése fen ne akadjon.

E hitünkben nem is csalatkoztunk, mert a f. é. május 5-én tartott városi közgyűlésen hosszan folyt beható tanácskozás tárgyát képezte ez ügy s végre akép intéztetett el, hogy, bár jelenlegi viszonyai közt az uj