A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1876-77. tanév végén
A) Nevelésügyi és tudományos rész - I. Bokor Ferencz: Család és iskola
6 van hivatva a tanintézet, mely eszerint kétségtelenül nevelőliáz is egyszersmind: ámde mindkét ténykedésben, főleg pedig az utóbbiban első tényező a család. — Előzetes jó házi nevelés hiányában, vagy a szülők későbbi összhangzó közreműködése nélkül fegyházzá, javitóházzá kell az iskolának aljasulnia. És mégis! — Vessünk csak egy pillantást nevelésügyi állapotainkra. Ha az annyira kárhoztatott és soha eléggé nem kárhoztatható, hivatás nélküli egyének durva brutalitásától eltekintünk is; maguk a legszelídebb lelkű, legjózanabb gondolkozásu egyének által vezetett tanintézeteink is nem változtak-e valósággal javitóházakká — épen az előzetes jó házi nevelés hiánya miatt, és még inkább az által, hogy igen sokan a szülők, de még többen ezek helyettesei közöl, a helyett hogy a tanár-nevelővel összhangzóan közreműködnének, vétkes könnyelműséggel, rósz példaadással stb. teszik tönkre annak legbuzgóbb törekvéseit ?! „A példák gyűlöletesek“ tartja a közmondás, ép azért tartózkodom is állitásom valóságát ilyenek felsorolásával igazolni, de fölösleges is volna ezt tennem, mert aki gondolkodni akar és tud, úgy sem kételkethetik abban. „Errando discimus, virgando crescimus“ volt a régi paedagogusok jelszava. Ha valahol, itt igazán nem szeretnék félreértetni, s azért iparkodom is magam minél érthetőbben kimagyarázni. Ne higye senki, hogy én talán a vesszőt óhajtanám az iskolába visszahozatni. Humanistikus korunkban, midőn még a börtönök lakosaira nézve is megszüntettetett a testi büntetés, nem maradhatott az fenn az iskolában. És én szivemből üdvözlöm az uj iskolai rendtartás azon paragrafusát, mely az iskolai fegyelmi eszközök közöl a vesszőt kihagyta ; nagy teher, a kötelességek legkellemetlenebbikének, — a testi büntetések alkalmazása által való javítás kötelességének terhe — vétetett ezáltal le a tanár vállairól; de kétszeres sulylyal nehezittetett rá a szülőkéire. Az iskola ezáltal megszűnt — úgyszólván —javitóház lenni; de váljon meg vannak-e szüntetve az okok is, melyek azt eddig javitóházzá tették? — Azok a bizonyos, — szerintem is — nagyon tapintatosan megállapított büntetési fokozatok mindenek előtt — alapul — a jó házinevelést feltételezik, és még e mellett is csak ott biztosítják a sikert, hol a szülői vagy gondnoki folytonos, éber, lelkiismeretes felügyelet és közreműködés nem hiányzik. Ámde állíthatjuk-e, hogy e két feltétel vagy legalább csak az egyik is nálunk egyáltalában megvan? Csak bár legalább azt mondhatnók, hogy növendékeink nagyobb részénél van meg; de fájdalom! szivünkre tett kézzel azt vagyunk kénytelenek megvallani, hogy igen gyéren fellelhető mindakettő; valamicskével többeknél észlelhető az egyik vagy a másik; mig a nagyobb rész az marad, melynél sem egyik-, sem másiknak nyoma sincs. Pedig e két feltétel nélkül nem lehet igazi, jó sikere az uj nevelés-oktatási módszernek; és e két feltételnek megfelelni a szülők, gyám- és gondnokok kötelessége, oda utal, oda
