A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1876-77. tanév végén
A) Nevelésügyi és tudományos rész - II. Dischka Győző: Magasságmérés légsúlymérővel
— 22 úgy tapasztaljuk, hogy kisebb területeken is a légnyomás lényeges ktilömbsé- geket tüntethet fel, úgy, hogy 2 mfldnyi távolságra is már '/2 mjm-nyi kiilömb- ségeket észlelhetni. A niveau felületek ily eltérése a gömb alakjától a levegő mozgásában leli magyarázatát. — Ha ugyanis figyelemmel szemléljük az oly térképet, mely a föld nagyobb felületdarabjára vonatkozó légállapotot bizonyos időpontra nézve kitünteti, úgy az isobar, vagyis az ugyanazon légnyomás alatt álló helyeket összekötő görbék haladásából mig egyrészt felismerjük, hogy közvetlen szomszédságban is egész eltérők lehetnek a nyomások, másrészt pedig ügy tapasztaljuk, hogy ezen isobar vonalok menetét meglehetős párhuzamosan kiséri a szél iránya is. Ebből pedig következik, hogy a légsűlymérői magasságmérés csak azon esetben vezethet pontos eredményekre, ha vagy az állomások egymástóli távola igen csekély (pl. '/*—1/2 mfld) vagy pedig a széliránya a két állomás irányával egybeeső. b) Ha a légsűlymérői magasságmérésre szánt észleleteket többször terjesztjük ki 24 órai megfigyelésre, úgy azon nevezetes tapasztalatra jutunk, hogy alég- súlymérővel meghatározott magasságok naponta periodikus változásoknak vannak alávetve úgy, hogy többnyire valamivel délutáni 1 óra után legnagyobb és valamivel nap felkelte előtt legkisebb értéküket nyerik. Ezen periodus leghatározottabban oly alkalommal lép fel, melyben az ég felhőtlen és a föld felülete közvetlenül a nap sugárzásának ki van téve és egyszersmind a talaj kisugárzási képessége jelentékeny. Kühlmann igen pontos kutatásai ezen tünemény határozott megfejtésére vezettek. E kutatások szerint ugyanis: „nappal a földtalaj mint jobb vezető jóval magasabb hőmérsékre emelkedik mint a levegő és ez által az igen csekély magasságokra elhelyezett hőmérőket oly adatokra készteti, melyek a lég hőmérsékénél magasabbak. Ekkor pedig a levegőnek tetemesen kisebb sűrűséget tulajdonítunk és ugyanazon légnyomás előállítására magasabb oszlop igényeltetvén, a magasságot nappal nagyobbnak is találandjuk. Ha pedig a föld talaja hidegebb a kőrlégnél, akkor a hőmérők kisugárzása következtében a léghőmérséknél kisebb temp er aturát jeleznek és a magasságot ismét kisebbnek találandjuk.“ A hőmérőkkel tulaj donképen tehát épen nem vagy csak közellitöleg nyerjük a valódi léghőmérséket és igy most már megfejtését adhatjuk annak, miért nyerünk bizonyos alkalommal a trigonometriai meghatározással oly összhangzó és máskor hasonló gondossággal eszközölt feljegyzésekből oly eltérő eredményeket. Oly alkalommal tehát, midőn a trigonometriai meghatározással azonos értéket nyertünk, a hőmérők is a valódi léghőmérseket tüntetik ki és miután a léghőmérsék koránt sincs oly gyors változásoknak alávetve mint a földtalaj és nagyon természetes, hogy a hőmérők hőmérsékének leszállása és emelkedése alkalmával napjában kétszer bizonyos időpontban okvetlenül a hőmérő hőfokának a valódi léghőmérsékkel össze kell esnie. Ezen időpont pedig — mint igen könnyen belátható — különböző hónapokban a nap különböző óráira is fog
