Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről
9 ' 1722-ben elfogadtatott a „Pragmatica sanctió.“ Ezen kétágú alapszerződés úgy tűnik fel, mint egy izmos óriás, egyik kezében a hatalom pallosával, másikban a jog és igazság törvénykönyvével! Ámde mig a hatalom pallosát villogtató kéz izmos és erőteljes maradt, a törvénykönyvet tartó oldalát szélhüdés zsibbasztotta tehetetlenné! — E tehetetlen tagok uj életre galvanizálása volt ez időtől fogva önérzetes jobbjaink főtörekvése, de — fájdalom ! — sokáig eredménytelen. Nemzeti fejlődésünk történelme az 1772-dik évet tünteti ki, hosszú téli álom után ébredésünk tavaszi hajnalaként. „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?“ kérdi koszorús dalnokunk Petőfi. — E kérdésre biztos a tagadó válasz; mig ellenben dús virágzás után legalább remélhető a gyümölcsözés is. — A költészet a szellem virágzása, csak e virágzásból remélhető a magasztos eszmék édes gyümölcseinek kifejlése! — Az említettem 1772-ik évben a dicső emlékű Mária Terézia királyunk által alapított magyar testőrség lelkes tagjai: Bessenyi, Báróczy, Barcsay indították meg nemzeti költészetünk virágzását; a hazai tanintézetek akkori vezetői, főnkéit szellemű szerzetes honfiak: Baróti, Szabó, Révay, Rajnis, Dugonics fejlesztették tovább, mig a zászlóvivő Kazinczy és köre Berzseny, Virágh, Kis megteremtették azon uj fényben ragyogó szép költői nyelvet, melyen Vörösmarty, Czuczor, Garay, Bajza, Petőfi és elhunyt és élő, dicső dalnokaink egész serege hintették a magvakat, melyekből a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméinek szép növénye sarjadzott fel. A szellemi ébredés szép tavaszi hajnala dúsan virágzott; remélhető volt a gazdag gyümölcsözés is ! A legnagyobb magyar közhirüvé vált nagyszerű anyagi áldozatával s a példájára lelkesült főbbjeink bőkezű hozzájárulásával, megvettetett végre a magyar tudóstársaság alapja; ugyanazon nemes. gr. Széchényi István, ki fáradhatlan erélylyel indította meg a nemzettestnek tunya tespedésböl a haza jólétének felvirágoztatására buzduló munkásságát; ugyanő hazánkban első politikai munkáival elhintette a legtisztább reform-elveket. Eelbúzdult erre a nemzeti érzület és s az elterjedt reformelvek megtestesítésére csakhamar támadt az országban a kezdetben számra bár kisebb, —de csupa tekintélyes erőkből, szellemi nagyságokból alakúit —úgynevezett— liberális párt. E párt tekintélyi feje maga a dicső emlékű József Nádor volt, tagjai az ország szine-java; úgy, hogy z’óla bátran mondhatnók el azt, mit a kartagobeliek által Romába küldött követek a római senatusról mondottak, hogy ott csupa istenek és félistenek tanácskoztak. A haza nagy bölcs?, Deák F., kinek gyászos emlékünnepét üljük, 1833-ban május 1-én lépett fel mint Zalamegye követe először az ország színe előtt a nyilvános közpályán az országgyűlésen, hol lángeszének világánál csak hamar jobban belátta, mint bárki más, az ezen hires országgyűlésen
