Értesítvény a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda 1875-76-ik tanévéről

Érettségi vizsgálat.

A lefolyt tanévben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szabályrendeletet bocsátott ki, melynek értelmében a 7. osztályi növendékek a fen- söbb tudományok hallgatbatása czéljából érettségi vizsgálatot tartoztak tenni. — A szabályrendeletben foglalt utasítás szerint május hó 2. 3. és 5-én az előirt bárom tantárgyból Írásbeli dolgozatot készitettek az ifjak, következő tételek fölött:

A) Magyar nyelvből:

Értekezés e tétel fölött: „Minden erény becse tettekben sarkallik, tehát a hazafiságé is.“

B) Német nyelvből:

Következő olvasmány fordittatott magyarból németre: A simitat- lan gyémánt. Egy darabka simitatlan gyémántja vala bizonyos embernek, ki sokszor hallotta ugyan, mikép e drága kő rendkívüli s páratlan fénynyel bir; de nem értett annak kisimításához. Magára vállalta egy ügyes művész ezen fáradságot, mely nem csekély vala; de végre felségesen sikerült munkája. A tulajdonos sok ünnepélyes alkalomnál pompázott gyémántjával, és kimond- hatlan örömét találta abban. De miként gyémántja, úgy ö sem emlékezett többé vissza a művészre, ki eme kincsét kifényesítette s valódi értékre emelte.

Ki ezen gyémánt ? . . . a szellemi tehetségekben gazdag gyermek, a művész pedig a tanító és az ö tehetségei, melyek segítségével a gyermek tehetségeit kiképzi úgy, mint a gyémántot is gyémántporral köszörülik és fényesítik ki. Sok fáradságába kerül e művésznek, mig a szülőktől átvett fejletlen gyermeket kiképezi, és csak kimerithetlen türelme, szorgalma s ügyessége képes eszközölni, hogy végre a gyermek mint müveit ifjú vagy férfiú jelenhetik meg a világban.

S vájjon nem olyan lesz-e ö is idő múltával, milyen a gyémánt s tulajdonosa volt ?

A nemes szív soha sem tagadja meg jóltevőitől a hálás visszaemlékezést s a méltó tiszteletet.