A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.
8 jelentésteljes. A hely szűke miatt a sz. miséből csak a „Cre- do-t“ akarom megemlíteni. Mennyi érzésteli kifejezés, mennyi művészeti becs rejlik ezen egy ének kivitelében Midőn az áldozár a méltóságteljes „Credo-1££ hangoztatja, az összes hangszerek, és az orgona egész hangja ünnepélyesen viszhangoztatja : „Credo in unum Deum, factorem coeli et terrae.“ Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek teremtőjében. A zenének ezen lármás, megrázó hangjai sajátszerüleg hatnak az ember kedélyére; mintegy fölemelkedik teremtöjéhez és fölkiált: „Credo“ Hiszek. Annyi hang, annyi hangszer egyesül egyszerre, mintha az egész világot, minden teremtménynyel hallhatnék hitvallomást tenni, és emelkedni föl ahhoz, ki őket teremtette. A nap bíbor sugaraival, a hold szolid fényével, a madarak bájénekeikkel, a tenger s vizek rezgéseikkel, az összes teremtmények imájukkal őt dicsőítik, mondván: Ő a mi teremtönk! „Creator coeli et terrae.“! Ezen méltóságteljes hangok után, melyek az egész templomot betöltik, azonnal a piánonak báj hangja, a fuvolának érzékeny játszása vegyül az ének közé, az édes Jézus szent nevét említvén: „Et in unum Dominum Jesum Christum“ És a Jézus Krisztusban mi Urunkban.“ A megtestesülés örömhírét hirdeti az ének, oly kellemmel, oly bájjal, hogy nem akarva is meghajtja fejét a halandó ez igéknél: „Et incarnatus est“ És testté lön. Az örőmhangokat csakhamar a legnagyobb ellentét, a fájdalom és részvétnek hangjai váltják föl e szavaknál: „Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato, passus et sepultus est“ Kinzaték Ponczius Pilatus alatt, megfeszílleték, meghala és eltemetleték. Mintha csak látnok a siránkozó angyalokat, a fájdalmas anyát, a szeretet apostolát; mintha hallanék édes Üdvözitőnk bú-
