A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.

20

pedig az elszegényült Canossa grófi családból származott és Set- tignanobari H74. született. Hason művészeti lángészszel a világ még nem dicsekedhetett. Szellemének ereje leginkább csodálta- tik a Romában levő úgynevezett Sistina kápolna remek freskó festvényeiben. Mint építész és szobrász is kitűnt, és e tekintetben is a romai sz. Péter templomában lelte le lángeszének csodálandó szüleményét. A pápák pártfogása által lökélyesedelt.

2. A romai iskola, melynek főjelleme az igazi katholikus styl, szép találmány és szentérzelmü kifejezés. Alapítója: Peru- gino Péter volt, főmestere pedig a híres Rafael, ki a festészi művészet első rendű csillagának méltán nevezhető. Született 1483- ban Urbinoban. Perngino tanítványa volt. Első művei, melyeket mint 15—18 éves ifjú készített, következők : sz. Niccolo di To- lentino koronáztatása; a keresztre feszített Megváltó két angyal közt; a szent család; Mária eljegyeztetése; legjelesebb pedig Mária koronáztatása, melyet a perugia sz. Ferencz zárda számára készített. — Florenzben és szülőföldjén következő csoda szépségű müvekkel lepte meg a katholikus világot: t. i. Frali di Sanlí egyház számára egy Madonnát, Mater dolorosát; a camaldulita kolostor számára az első freskó festményt az Atya Istent és Krisztust angyaloktól környezve. — Signora Baglioni számára festé a sírbalélelt, mely később Romába került. — Yégre sz. Péter nagyszerű egyháza , Bramanta által készíttetvén , Rafael a szenlseges atya által meg lön hiva, és itt készíté jeles freskó müveit. A pápa őt jeles müvei miatt annyira megkedvelte, hogy a Vaticanban minden festvényeket, melyek régiebbek valának, elpuszlíttatá, és Rafael jeles ecsetére bízta a szobák helyre állítását. — Ezen nagy müveken kívül végzett ő mellékes dolgozatokat, u. m. a piacensai sz. Sixt-egyház számára egy szép Madonnát, — sz. Mihályt Párizs számára — végre azon utánozhat- lan kifejezésü „Madonna della sedia“-t, melyet másolatban is csodálva szemlélünk. Itt a b. szűz ülve ábrázoltatik, és belsejének szent érzelmei tükröznek ki; karjain a gyermek Jézus oly ártatlan, oly vonzó kifejezéssel, hogy ennél dicsőbbet, fönsége- sebbet nem is képzelhetünk. Sz. János pedig a sz. anya térdeihez borul, és részvéttel tekinti a kis Jézust, mintha mársejditené