A Szabad Királyi Pécsvárosi Reáltanoda második programmja 1858.
10 végső szavai reményhorgonyul szolgálnak, melytől kalauzolva, biztosabban evezhetünk keresztül az élet veszélyes pályáján. Van-e, lehet-e ének s zene e világon, mely oly üdvösen hasson a kedélyre, mint az egyházé? — Méltán mondja tehát egy zeneérlö : „az egyház mindenkor anyagot nyújt a zenének, végtelen anyagot, mert a vallás kimerílhetlen Itt lehet meríteni az örök időig fönmaradó dallamok soha ki nem száradó forrásából. Vagy vessünk egy futó pillantást „Mozart-“ requiemjére. A ki azt hallgatja, nem ragadtatik-e el egészen, nem fog-e fölkiáltani : ez mennyei ének, ezek túlvilági hangok ! Ez a művésznek valódi hattyúdala, melyet akkor szerzett, midőn nagy leikével a túlvilág elöpitvarában repdesetl, és a kinyilatkoztatás tiszta edényéből merítette a művészi szerzemény e remekét. Múlandóság s örökkévalóság, csalódás s remény, halál s föltámadás lebegett e szent perczekben szíve húrjai előtt. Ez azon magasztos miseének, melynek hallatára ész és szív mintegy összeolvadva alig talál szót, alig hangot a megrázott kebel, melylyel érzelmeit nyilvánítsa .......... Mindjárt az introitus érzékeny bájhangokkal k ezdődik, melyben fájdalom vonul ugyan keresztül, de a tiszta lelkisméret, és a mennyei érzelem biztos reménye van vele ösz- szekapcsolva. Még egyszer vet a szerző művész e múlandó világra egy futó pillantást, mintha búcsút venne tőle, és e kérdést intézné önmagához : mit használtak a hiú örömök, mit az elröpült élvek? Hiúságok hiúsága, és minden csak hiúság! — A Kyrie eleison esdö hangjai könyörületre indítják a hallgatót. Mintha csak látnok a tisztilóhelyen szenvedők kínait, mintha hallanék jajkiáltásukat, és forró imádságot bocsátunk az irgalom trónjához. — De nem tudja kellőkép méltányolni az Isten irgalmát, a ki nem érezte előbb az ő igazságos szigorát. Ez okból a „Lies irae“-nek rázkódtató hangjai az utósó Ítélet borzalmait tüntetik elénk. A trombitaszónak lármás fuvása közé vegyülnek a „Tuba mirum“ hangjai. Hasonló erős hangok kíséretében énekeltetnek a „Dies irae“-nek ama szavai is : „Rex tremendae majestatis“ — „Lacrimosa illa dies“ — „Confutatis maledictis.“ Végre az irgalomnak minden hangjai öszpontosulnak ez igéknél: „Qui Mari. m
