Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1942

VI. Iskolánk élete az 1942/43. iskolai évben - Az iskola célkitűzése. Értekezletek - 3. rész. Az iskola nevelő-oktató munkája

47 A pécsváradi Aranyhegy késő-kőkori, egyben vaskori (halstattkori) lelőhely. A kőkori lakótelepen mintegy 1500 évvel később az illyrség telepedett meg. E helyen mindkét kor települése, temetkezése és tárgyi emlékanyaga megtalálható. A késő-kőkori földmívelőtelep lakásait a szilárd lösztalajba ásta be. A lakások körülbelül 2 méter mélyek, számos egymásbanyíló, kisebb-nagyobb helyiségből állanak. A lakást cölöpös szerkezetű tető fedte be. A lakás körül helyezték el a különféle, gazdasági rendeltetésű helyiségeket (vermek, raktárgödrök, ólak, stb.). A telep elhagyása után a földalatti építményeket a hegyoldalon lefolyó víz földdel hordta tele. A vaskori nép megtelepedése idején ezeknek már nyoma sem volt. A vaskori nép lakóházai már a föld felszínén épültek. Ezek nyomai azonban a felszín kopása következtében csaknem teljesen elpusztultak. A gazdasági célra szolgáló épületeit azonban ez a nép is a földbe ásta be. Cölöpökön álló tető fedte be őket. A cölöpök nyoma a löszben világosan felismerhető volt. Ezek segítségével az épületek tökéletesen rekonstruálhatók. Az ásatás eredménye a szóban levő két kor települési viszonyainak a megismerése. Ezek ismerete pedig az életviszonyok jobb megismeréséhez vezet. így lényegesen kiegészül az a kép, amelyet ezekről az időkről az egyéb emlékek alapján rajzolhattunk meg. Az ásatások megtekintése után a nap hátralevő részét játékkal töltötték el a tanulók. Este testben s lélekben felfrissülve, hasznos ismeretekkel gazdagodva tértek vissza Pécsre. A IV. osztály május 15-én Horvát Adolf tanár vezetésével a Mecsek kőzeteit tanulmányozta, majd hadijátékon vett részt. Az V. osztály május 17-én Módly Dezső és Horvát Adolf tanárok vezetésével a pécsi Mecsek flóráját tanulmányozta. C) Erkölcsi nevelés. Valláserkölcsi nevelés. Az ifjak Jézusnak és Máriának kedveltjei —szokta mondogatni Don Bosco. Elgondolkoztató, súlyos felelősséget ébresztő mondás. Aranyérc, amelyet salaktalanítani, azután meg formába kell önteni; gyémánt, amelyet csiszolni, azután meg nemes foglalatba kell tenni. Félelmetesen szép feladata a nevelőnek. Mikor felzúgnak a Veni Sancte hatalmas akkordjai, megfeszülnek a nevelő lelki izmai az édes kötelesség láttára, mert előtte hullámzik az Istennek és nemzetnek legféltettebb kincsé: az ifjúság. Megsimogatja és szeretettel tapad a nevelő lelkére a sok száz gyermekszem. Az iskola művésztelep, amelynek művésze a nevelő tanár, anyaga pedig a pároszi márványnál, a keleti alabástromnál és a legragyogóbb déli elefántcsontnál értékesebb gyermeklélek. Az alabástromlelken simán és puhán támadnak a véső nyomán a vonalak; a márványlélek talán szikrázik, de annál élesebb, kifejezőbb és az idő viszontagságainak ellenállóbb műremek lesz. A művésznek az anyag végtelen változatosságát adta a természet a szép sokféle megjelenítésre; a nevelő anyaga azonban még változatosabb. De ezt a változatos anyagot felismerni, a célszerű technikát és a kiformáló