Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

XII. A Ciszterci Diákszövetség

91 Ezután a virággal feldíszített 8. osztályba vonult a kis csapat, hol szeretett régi osztályfőnöke és tanárai jelenlétében Gazda Imre dr. a tőle megszokott kitűnő humorral és közvetlen előadókészségével elevenítette fel a régi szép diákemlékeket, derűs nevetés és megemlékezés könnyeit varázsolva a szemekbe. Ábrányi Alajos dr., az egész találkozó fáradhatatlan rendezője és összehozója, akinek köszönhető, hogy ezekben a nehéz, sorsdöntő időkben oly szép számmal jelentek meg bajtársaink, felolvasta Gőbel Emil dr. bajtársnak az elhunyt Pusztai Jóskáról írt és a Pécsi Naplóban megjelent gyönyörű nekrológját. Majd felolvasta a távollétüket kimentő volt tanárok és osztálytársak meleghangú leveleit. Innen levonult az egybegyűlt csapat az intézet udvarára, hogy képekben is megörökítse a találkozóra összejött kedves arcokat. Ebédre a Nádor étteremben gyűltek össze. Itt P. Sebestyén Szaniszló gyönyörű beszédben köszöntötte a jubiláló rendet és a jelenlévő osztálytársakat. -,,A tízéves vándorlás után elérkeztünk az első határkőhöz és most visszajöttünk, hogy emlékezzünk. Ez alatt a tíz év alatt sokszor sötét volt felettünk az ég és ekkor a Ciszterci Rend fehér reverendája volt az a felhő, mely vándorlásainkban vezetett bennünket, mint egykor Mózes választott népét az Ür; ez a fehér reverenda volt, mely a szebb jövőbe vetett hitünket az élet nehéz perceiben is megtartotta. Ha pedig fiatalos vidámságunk, meggondolatlanságunk néha-néha fellázadt az élet komoly reálitásai ellen, akkor a fekete skapuláré figyelmeztetett bennünket, hogy nem csak mosoly az élet, hanem kötelesség is. Erre tanította a Ciszterci Rend kezdettől fogva a magyar népet, amikor földjének megművelésére oktatta, s így megszerettette vele a földet, amelyen él, a hazát, s erre tanít ma is, amikor a szellem fegyvereivel akarja megtartani, ami a miénk. De kötelességeitekre is figyelmeztet benneteket a másik ciszterci szimmólum, a Rend jelszava is, a mors. Meg kell halni az emberben az embernek, hogy emberebb ember lehessen, hogy megszülethessék a természetfeletti ember, mondja a megboldogult Prohászka püspök. Erre figyelmeztet bennünket először e jelszó. De figyelmeztet másodsorban az Ürral való végső számadásra is". Ezeknek a gondolatoknak jegyében Pater testvérünk az Isten áldását kérte a jelenlevő és távollevő tanárokra és barátokra, s kérte a jelenlevő tanárokat, legyenek továbbra is atyai szeretetei eltelve az ő édes gyermekeik iránt. A jelenlevő bajtársakat pedig felhívta, hogy továbbra is testvéri szeretettel viseltessenek egymással szemben és ápolják a régi barátságot. Az ebédről a résztvevők táviratban fejezték ki fiúi hódolatukat Endrédy Vendel, zirci apátúr előtt, a távolmaradt osztálytársakat pedig tábori és postai levelezőlapon köszöntötték. Majd a jelenlevők egyhangú lelkesedéssel fejezték ki a kitett gyüjtőíven a Ciszterci Diákszövetségbe való belépési szándékukat, hogy ezzel is lerójják a nagy Tanító Rend iránti hálájukat. A délutánt a Mecsek szépségeinek megtekintésével, a menedékházban megpihenve töltötte el a számban már megfogyatkozott, de hangulatban még lelkesebb csapat, majd az esti órákban, a jó öreg Mecsek pompás levegőjével és illatával eltelve, visszatért a Nádorba, hogy közös