Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

II. 1142—1942.

8 A XIV. századtól kezdve, Mohácson át, a XVIII. század végéig tehát sokkal több és nagyobb érték pusztult el a ciszterciek összeomlott monostoraiban, mint csak anyagi kultúra. Ennek a régi fénynek emléke újul fel a XVIII. és XIX. században, amikor a fejedelmi figyelem és kegyesség Eger, Székesfehérvár, Pécs és Baja gimnáziumait bízza a ciszterciekre, hogy folytassák a szellemi szolgálat megszakadt munkáját. Az a tény, hogy a ciszterci rend egy század alatt azt tette, amit legjobb tehetségével tudott tenni, önmagában is bizonysága annak, hogyha rejtetten is, ha némán is, de mindig lelki birtokában hordozta őseinek örökségét s magasabb szellemiségre vágyó igényét. Önálló pedagógiai rendszere nem volt, aminthogy a múltban sem alkotott magára szabott filozófiát. Viszont sohasem vesztette el azt a belső erejét, amellyel mindig meg tudott alkotni egy bizonyos szabad és rugalmas szintézist, telve lélekkel és korszerűséggel. Ezzel élte át a XIX. századot, melynek keretében termékenyen osztotta szét munkáját a föld-, a katedra- és az oltár szolgálata között. Fenntartotta és intenzívvé tette a mezőgazdasági élet művelődési gondolatát éppen úgy, mint ahogy hivatásából kialakította és egészebbé tette a század vezető eszményét: a tanárt. Azzal a hűséggel és szeretettel, amelylyel gondozta a szántások rögét, nevelte fel a reá bízott ifjúságban s falvak lakóiban a hazafiúi érzés rendületlenségét s az egyházias lelkület mindennél drágább szilárdságát. Ugyanekkor önmagából is folyton termelt ki értékeket. Kitűnő gazdákat, tudományt fejlesztő tudósokat, nagyszabású tanárokat, finom lelki mélységű szerzeteseket, szociális ihletésű és apostoli lendületű lelkipásztorokat az Egyháznak és a Hazának. Lesz-e még egy 800 éve e földön a ciszterci hivatásnak, az a jó Isten akaratának titka. A jubileum e fölségének megragadó áhítatában nekünk utódoknak az az egyetlen kötelességünk, hogy hálaadással boruljunk le a 800 esztendő idözsámolyára, megköszönjük az Ürnak, hogy eddig is szándékainak osztályosaivá tett bennünket, a gloria Christi és a laus gentis Hungaricae kettős áldásával hintsük tele őseink máig elérő múltját s történetük rajtunk folytatódó útvonalán állva kérjük őket: Imádkozzanak értünk, hogy velünk is tartson továbbra itt a magyar történelem, s mindig dolgozhassanak és imádkozhassanak, világíthassanak és melegíthessenek itt a magyar ciszterciek. Maria, sidus gemmaque Virginum Cistercienses tuere subditos Qui Te patronam venerantur Aedibus, officio, colore! . . .