Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

VII. Adatok az 1941/42. iskolai év történetéhez

55 gatják, tisztítják, s több évig állni hagyják. Innét a pince másik részébe mentünk, ahol a hatalmas hordókat mutatták meg, majd a lépcsőrengetegen keresztül ismét a napvilágra jutottunk. A vezető szívességét megköszönve, gazdag élménnyel távoztunk a rövid, de tartalmas látogatásról. A VII. osztály május 18-án a levente-lőtérre vonult ki Bobány Antal tanár vezetésével. Hozzánk már nem illik annyira a tisztán szórakozást nyújtó kirándulás. Mi, a kemény harcban álló nemzet fiai, az idén nem gyönyörködhetünk a vadvirágos Mecsek tavaszi pompájában, nem mehetünk játékterekre labdát rúgni. Pedig, fiatal testünk-lelkünk talán ezt kívánta volna a hosszú, kemény tél után. Azonban mindnyájan átérezzük, hogy nekünk, jövőre már az életbe lépőknek, feladataink és kötelességeink vannak hazánkkal szemben. Ezért nagy lelkesedéssel és örömmel vettük a hírt, hogy az idei osztálykirándulást a levente-lőtéren töltjük. A reggeli szentmise után katonás menetben indultunk ki a leventelőtérre. Harsogó kürtszó jelezte utunkat, melyet két társunk fújt rendíthetetlenül több-kevesebb sikerrel. A lőtéren Bobány Antal testnevelési tanár elmondta a céllövészet lebonyolítását, kijelölte a találat-megfigyelőket. Hamarosan ott feküdt az első 7 fiú a lőhelyen. A többiek fegyelmezetten figyelték őket, mindenki tudta, hogy komoly dologról van szó. Ügyes és biztos célzás után egymásután dörrentek el a puskák, és süvített el a golyó az 50 méterre lévő fehér-fekete karikás céltáblához. Mindenki előbb 3 próbalövést adott le, ezt a követte az 5, tulajdonképpen számító lövés. A pontozás mutatta, mekkora különbség van a fiúk között. Az élen haladókon nagyon meglátszott a gyakorlottság, örömrivalgás és taps hangzott fel, amikor egy-egy lövő a célpont közepét, azaz a 10-est találta el. De nem nevették ki azokat sem, akik életükben talán először lőttek, s nem találták el a céltáblát sem. Olyan is volt, aki tévedésből szomszédja céltáblájára célzott, de azon sem maradt nyoma a találatnak. Egész délelőtt tartott a célbalövés. A szórakozással egybekötött komoly, egy harcban álló nemzet fiaihoz méltó gyakorlatozásban eltöltött délelőtt után vidáman, élményekben, ügyességben és tudásban gyarapodva tértünk haza. Segélyezés, a) Endrédy Vendel, zirci apátúr, az intézet kegyura 5144 P rendes és rendkívüli tandíjkedvezményben részesítette az intézet 127 érdemes és rászoruló tanulóját. b) A nm. VKMin. 120.539/1942. VI. 1. sz. rendeletével vitéz Ernyey László VII. o. tanuló részére a Horthy Miklós-ösztöndíjalapból évi 200 P-ős ösztöndíjat adományozott. c) A nm. VKMin. 77.960/1941. V. I. sz. rendeletével Gálos József VI. és Takács István VII. oszt. tanulókat 100—100 P közalkalmazotti tanulmányi segélyben részesítette. d) Intézetünk egy magát megnevezni nem akaró, melegszívű jóbarátja a karácsonyi ünnepek alkalmával 16 tanulónak egy-egy pár téli cipőt ajándékozott. ej Bálint István úr, órás és ékszerész 120 P-t adományozott szegénysorsú diákok segélyezésére. fj N, N. a karácsonyi szent ünnepek alkalmával 80 P-t adományozott szegénysorsú tanulóink javára.