Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1941

VII. Adatok az 1941/42. iskolai év történetéhez

50 Május 10-én szt. misében, szt. beszédben és Te Deum énekléssel emlékezett meg az intézeti ifjúság a szentséges atya, XII. Pius pápa, a magyarok nagy barátja püspökké szentelésének 25 éves jubileumáról. Május 17-én Endrédy Vendel zirci apát — intézeti kegyurunk Szt. Bernátról mondotta az ifjúságnak azt a kiváltságos misét, amelyet a nagy szent tiszteletére május hónapra engedélyezett a Szentszék. A diákmisét nyomban követte a Ciszterci Rend legnagyobb szentjének a gimnázium udvarában levő szobra előtt történő hódolat, amelynek kapcsán az intézet igazgatója adott beszédes kifejezést a szivek mélyén élő érzésnek. Május 31-én, hősök napján az intézeti zászló alatt vonultunk ki a Széchenyi-térre, hogy a felnőttek társadalmával együtt becsüljük meg azokat a hősöket és vitézeket, akik a legnagyobbat, életüket adták oda a hazáért. Június 18-án őszinte tisztelettel emlékeztünk és mélységes hálával gondoltunk Kormányzó Urunk 74. születésnapján Főméltóságú személyére. A jó Isten tartsa és őrizze országunk javára! Június 24-én délután tanévzáró ünnepséget tartottunk. Tömör visszapillantás és beszámoló, azaz mérlegkészítés után az igazgató kiosztotta a jutalmakat és az érettségi bizonyítványokat. A végzett tanulók nevében Kozma József beszélt. Fegyelem. Az elmúlt tanévben — Istennek hála — nem merült fel egyetlen olyan eset sem, mely a ránkbízott ifjúság fegyelmi életét illetőleg nyugtalansággal töltött volna el bennünket. Ha itt-ott fordultak is elő apróbb fegyelmi mulasztások, ezeket túlnyomó részben gyermeki meggondolatlanságokra lehetett visszavezetni, és mindig arra törekedtünk, hogy jóindulattal és szeretettel elejét vegyük a nagyobb bajnak. Mivel egész nevelésünk alapjául a szeretetet tettük, és ez tanulóink érzik is, bizalommal viszonozzák szeretetünket, és figyelmeztetéseinket, útbaigazításainkat készséges lélekkel követik. Szívesen és bizalommal tárták fel előttünk lelkük problémáit, és átérezték, hogy iskolájuk igazi Alma Mater, jó édesanya, akihez bizalommal járulhatnak minden ügyesbajos dolgukban. A fegyelmezett magatartás, az úri modor, a tisztelettudás, a szociális érzés, a mélyen vallásos lelkület, a nemzeti értékek megbecsülése úgyszólván minden tanulónkban vérré vált. E tekintetben szülői társadalmunk is nagy segítségünkre volt. Céltudatos vezetés, kitartó következetesség, szeretetteljes megértés és türelem voltak azok a követelmények, melyek nekünk mint nevelőknek állandóan a szemünk előtt lebegtek. Meg akartuk éreztetni és értetni tanulóinkkal azt, hogy szeretjük őket akkor is, amikor eltiltjuk olyan dolgoktól, melyek ártalmukra lehetnek, és amikor kötelességteíjesítést követeltünk akkor is, amikor ez nem volt ínyükre. És úgy érezzük, hogy tanítványaink legnagyobb része megértette szándékunkat és szívesen követték szavainkat. Minden nevelő végső feladata csak az lehet, hogy a reábízott ifjúságot gondolkodásban és cselekvésben a teljes önállóságig vezesse. Ezt a feladatát ráhatással igyekszik elérni. Gyakori ráhatásra van szükség a gyermekkorban, sokkal gyakoribb azonban a serdülőkorban, hogy aztán e koron keresztül elvezesse tanítványait az öntudatos fegyelmi érettség