Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

55 A művészi fokú tanári munka olyan, mint a színművész munkája. Minden órája egy-egy „szereplés", mély beleérzéssel, átérzéssel történő megjátszás, kifejezés, művészet, művészi alkotás. Az eszményi fizikatanár művészettel tanít: lélekkel, stílussal, érzéssel, szenvedéllyel, a hangskála ezer színezetével, tudással, szellemmel, ma­gával ragadóan, átszellemülten. Minden óráján katharzison esik át a lélek. Órája esztetikai élmény, mert esztetikus lelkének kiverődése. Az eszményi művészi fokon álló fizikatanár olyan, mint amilyennek báró Eötvös Lóránd Jedlik Ányos lelki alkatát jellemezte akadémiai emlék­beszédében: „a tudományban inkább poéta, mint a számítás embere". A művésztanár is az intuíció embere. Az igazi nagy alkotók is legtöbb­nyire poéta, esztetikus lelkek voltak; mutatja a tudományok története. Az indiai matematikusok számítási feladataikban gyakran szerepel a virág. Költészetet, szépséget vittek a matematika világába. Ezt teszi a művésztanár, a szép eszméjét szolgáló fizikustanár a természet tanításánál. Az észt nem szabad a szívtől elszigetelni. Ha elszigetelik, akkor elszegényedik, ha elszigetelik, akkor megfosztják intuícióitól, lendüle­tétől, lelkesülésétől, finom érzékétől. Ez a legnagyobb logikai és pszi­chológiai hiba. Az így izolált ész csak mérni, összeadni, kivonni tud, de nélkülözi az exakt tudományokban is elengedhetetlenül fontos invenciót és inspirációt. Ha nincs szívünk, kedélyünk, akkor nincs érzékünk a nagy gondolatok iránt. A nagy gondolatok akkor lesznek igazán naggyá, ha az emberi szívbe hatolnak és abból fakadnak. A nagy lélek az érző lélek. Pascal is azt tanította, hogy az elvont, szigorúan logikus ész még nem az egész intelligencia; kell hozzá még az okoskodás által ellen­őrzött, intuitív, ösztönszerű közvetlen meglátása a dolgoknak. Ez pedig csak művészi lélekből fakadhat. Az eszményi fizikustanár tehát: művésztanár, ki művésze a taní­tásnak, művésze a természet magyarázatának. Művészi létrehozója és kiaknázója az értelemfejlesztő elemeknek, az erkölcsnemesítő, lélek­emelő hangulatoknak, a szívet- és ízléstnemesítő mozzanatoknak, a peda­gógiai helyzeteknek; művészi megértője, művészi élvezője és művészi értelmezője a természet nagy tárlatának; művésze a „szép" kultuszának. Az eszményi fizikatanár tehát az „igaz", a „jó" és a „szép" eszmé­jének hordozója: tudóstanár, nevelőtanár és művésztanár. IRODALOM: Leibniz:Von der Weisheit. Hauptschriften zur Grundlegung der Philosophie. II. 38. Fichte: Über die Bestimmung des Gelehrten. Univ. Bibl. 526—527. Kerschensteiner: Die Seele des Erziehers und das Problem der Lehrerbildung. 3. Aufl. 1930, Leipzig. Spranger: Lebensformen. 7. Aufl. 1930. Werner Kürsteiner: Zur Psychologie der Auctorität. 1923. Diss. Univ. Bern. Felix Budde: Die Auctorität als Erkenntnisquelle. 1908. Diss. Univ. Bonn. M. Moers: Psychologie der Berufs-Arbeit und der Berufsbeartung. Teubner, Berlin. W. Wiegand: Die wissenschaftliche Bedeutung d. platonischen Liebe. Samml. wiss. Vor­träge (Virchow) 12. 284.

Next

/
Thumbnails
Contents