Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

43 vagy játékoskodás prédájává tenni, Minden ilyen óra valamely határozott eredménnyel járjon s gyarapítsa a tanulók tudását. „Kísérleti napló" feltétlenül szükséges. Ha óra alatt nem végzett a tanulócsoport feladatával, akkor az adatokból otthon vonja le a következtetést. A munkaórákhoz való kísérleti eszközök ne legyenek túlságosan kezdetlegesek; ez a komolyság rovására lehet. Ezért nem alkalmas az a megoldás, ha a tanulókkal otthon készíttetjük el az eszközöket, sőt az sem, ha az iskolában. Ezek az ú. n. „barkácsolt eszközök". Azt megtehetjük, hogy zsinórt, gombostűket, kis tükröt, mágnest stb. hozatunk velük az iskolába. Ezeket természetesen munkaóra után visszaviszik. Az eszközök hiánya nem nagy akadály. Vonalzóval és zsebórával is tarthatunk már hasznos munkaórát. Az ú. n. „szabadkézi kísérletek"-hez nem kell sok eszköz. Ilyen pl. sebességmeghatározás a szabadban, az inga törvényének meghatározása, az egyensúly törvénye, a súlypont meghatározása, a lejtő törvénye, a rugalmasság törvénye, a mágneses erővonalak, a síktükör törvénye, esetleg a lencsetörvény. Átmeneti megoldásként több helyen néhány tanuló méri csak le az osztály előtt az adatokat. Ezt mindenki leírja magának. Az adatok feldolgozása lesz aztán a következtető, törvénymegállapító munka. Pl. az adatok grafikus feldolgozása. Ez természetesen nem teljes megoldás. A komoly következtető munkát lehetőleg saját méréssel alapozza meg a tanuló. A munkaóra anyaga lehet: fogalomfelépítő, törvénymegállapító, alkalmazó és igazoló feladat. Lehet kvantitatív és kvalitatív is. (Hahn Schwalbe: Physikalische Freihandversuche, Berlin.) Fontos annak hangsúlyozása, hogy a manuális munkáltatásnak, vagyis a munkaórának nem lehet a tanításban egyeduralma, sőt túlysúlya sem! A tananyagnak, az egyes tárgyköröknek ugyanis nem minden része alkalmas a munkáltató módszerrel való feldolgozásra, s ami szintén fontos, a munkaóra nem adhatja az ismereteknek a rendszerezését. Ezért a kollektív óráknak mindig megvan a jelentőségük és a túlnyomó többségük. A munkáltató tanításnál, a munkaóráknál ügyeljünk az elv lényegére. Ne legyen az puszta manualizmus, hanem szellemi aktivitás. A munkaelv nem a manualizmus elve, hanem a gyermeki aktivitás elve. Ennek segítője csak! Szellemi tevékenység szükséges, mert az érzékszervek puszta foglalkoztatása és a szellemi finomodás között önmagában semminemű kapcsolat sincs. IRODALOM: Dr. Kornis Gyula: A cselekvés szelleme. T. K. 1930. 221. Robert Honegger: Der Bildungswert der manuellen Bestätigung. Zürich. 1928. Braun Otto: Grundriss der Philosophie des Schaffens, 1911., Münster. Burger: Arbeitspädagogik. 1914. M. Gebhardt: Arbeitspädagogik im Physikunterricht. Z. f. d. phys. u. ehem. Unt. 1924. IV. 277. Clostermann: Philosophie und Psychologie der Arbeitsschule. Fischer: Psychologie der Arbeit. Arbeitschule. 1925. Kerschensteiner: Begriff der Arbeitschule. Leipzig, 1913. Scheibner: Zwanzig Jahre Arbeitsschule in Idee und Gestaltung. Leipzig. Quelle u. Meyer, 1928.