Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

23 Didaktikai szempontból csak azok a kísérletek értékesek, amelyek egymással szerves összefüggésben állnak és vezető fonálként viszik előre a tanulót a fizikai gondolkodás útján. A tanulók nagyfokú figyelemmel várják és nagy örömmel élvezik a fény- és színváltozásokat, láng-füstfejlődéssel vagy zajjal járó kísérleteket. Óvakodnunk kell azonban a csak a szemet gyönyörködtető látványos kísérletek halmozásától. Könnyen hozzászoknak és érdeklődésük csak ezek felé irányul és elfordul a kevésbé mutatós, de komoly kísérletektől. Pedig ez utóbbiak többnyire több tanulságot tárnak fel, mint amazok. A kísérleti eszközök nem tárgyai a tanításnak. A természet törvényszerűségének s nem a műszerek szerkezetének ismerete a fontos! (Kiricsi János: A műszereken való vizsgáztatás az érettségin. M. K. I. 1926. 10. ol.) Főleg alsó osztályban, még a legegyszerűbb kísérlet esetében is lassan végezzük a kísérletet, hogy legyen elég idejük a tanulóknak az összefüggések észrevételéhez. Meg is lehet ismételni a bemutatást. A teljes átélés és feldolgozás csak úgy lehetséges, ha van hozzá elegendő idő. Nem elégséges a kísérlet bemutatása. A szemléletet irányítani kell. Ugyanis csak az aktív szemléletnek van értéké, mely tudatosan, szándékosan megy végbe. Kerestetni kell valamit a tanulókkal úgy, hogy felhasználva a már meglevő ismereteiket és tapasztalataikat, összehasonlításokat tegyenek. Amit így találnak meg,, bizonyára mély nyomot fog hagyni lelkükben. A megfigyelés nemcsak az érzékszervek gyakorlása, hanem csaknem teljesen értelmi művelet s így gyakorlása is elsősorban az értelmet fejleszti. Nem a szem lesz erősebb, ha sok megfigyelést végez, hanem tapasztalatok szaporodnak, osztályozódnak, s mivel mélyen a lélekbe vésődtek, mindig rendelkezésre állnak a látott dolgok értelmezésében. Ez különbözteti meg a gyakorlott megfigyelőt a kezdőtől. A kísérlet háromféle lehet: 1. alapkísérlet, melyből a tanítás kiindul, ha a tárgyalandó anyagra vonatkozólag a tanulóknak nincsenek tapasztalataik; 2. igazoló kísérlet, mely a fejtegetés alkalmával kialakult természeti törvényt bizonyítja, tehát a fejtegetés után következik és végül 3. kutató kísérlet, mellyel a jelenségekre ható körülményeket kutatjuk. Legyen a kísérlet egyszerű, azaz nehézség nélkül vezessen a természeti törvényre, legyen módszeresen helyes, azaz a tanulók készültségéhez alkalmazott és a tanítás kereteibe illeszthető és végül módszeresen szükséges, azaz csak azt és annyit mutasson, amennyi a tananyag feldolgozásához feltétlenül szükséges. Hosszantartó kísérleteknél (pl. kristályosítás, esetleg az ozmózis) a jelenség lefolyásának a feltételeit adjuk csak meg; az anyagot azután az ablak közé vagy szekrénybe zárjuk és a későbbi eredményt máskor mutatjuk. Lehetőleg mindent a maga valóságában szemléltessünk. E cél érdekében néhány órát az udvaron vagy a szabadban tartsunk. (Sebesség, ballistika, hangterjedés, magasságmérés stb.). Iparkodjunk a tankönyvben levő kísérleteket mind bemutatni. Amennyire csak lehet, kerüljük a szubjektív kísérleteket. Ezek a fegyelem rovására vannak. Lehetőleg mindent objektíve mutassunk be.