Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

11 a szépet is nézzük és vétessük észre. Keltsünk esztetikai hangulatot, esztetikai érzelmeket. Tegyük finommá és hajlamossá az ifjú lelket a természeti szép befogadására. Tanítson a fizika: gyönyörködni a természetben. A fizikát lélekkel kell meghinteni. Tanítsuk meg szeretni és úgy tekinteni azt, mint a végtelen Teremtő művész alkotását. Ha van egy kis időnk, szóljunk néhány szót a tudós, a költő, a szent és a művész természetszemléletéről. A természet szép, csak lélek kell hozzá, mely ezt a szépet látni is tudja. Gondoljunk csak a rezgési ábrákra, Cladni hangidomaira, a spektrum csodájára, az interferencia és polarizáció képzeletet meghaladó színprodukcióira. A hópelyhek geometriájára, formagazdagságára, a hangok matematikájának szépségére, az ég kék színére, a szivárvány és a naplemente pompájára, a köd, a harmat, a dér genezisére, a felhők természetrajzára. Nem csodás és felemelő tényei-e Isten teremtésének? A nevelő tanár legyen esztetikus lélek. Esztetikai természetlátása és tárgyalása mindig meg fogja találni adott esetekben a szépre való figyelemfelhívás módját. Hiszen a fekete táblára húzott hófehér krétanyom is lehet esztetikai élmény! Ha a nevelőnek elég fogékonysága van a természet nagyszerű és csodálatos szépségei iránt, tanítványait is ráneveli erre. Az optikai, akustikai és elektrooptikai tünemények különösen alkalmasak esztetikai érzelmek felkeltésére s így a természet iránti szeretet felkeltésére. Tárgyaljuk a tananyagot esztetikai kedéllyel, esztetikai miliőben és esztetikai hangulattal, hogy megérezzék a tanulók a természeti tünemények, jelenségek poézisét. Hívjuk fel tanítványaink figyelmét a természet költészetének nagy mestereire is. Gondoljunk csak például Lenau költészetében a víz, a vihar, a hold, a csillagok, a szél, orkán poézisére. A harmat, a dér, a zúzmara szépségére, a mozgások esztétikájára, a fénytan érzelmi szépségeinek gazdagságára. Prohászka azt mondotta: ,,Nem bírom eléggé kifejezni, hogy mily titokzatos szimpáthiával nézek a vízre, a csermelyre, a kristályos forrásokra." A fizikus tanár is meleg szeretettel, „titokzatos szimpáthiával" közeledjen a természet nagy könyvének minden lapjához. Órái legyenek lírai kicsengésűek, lássák rajta, hogy megigézte a természet! Tegye lelkét finommá, nemessé, mert „lélek nélkül nincs szép természet." A lélek öltözteti hangba, illatba, ízbe a rezgő anyagot, általa lesz a természet széppé, kellemessé; fény csak ott van, ahol szem nyílik; hang, dal, harmónia csak ott van, ahol lélek hallgat; illat, íz csak ott van, ahol az érző ideget érinti s izgatja a szagtalan és ízetlen tárgy. Sjem, fül, érző idegek nélkül csak sötét és néma rezgés és mozgás van. A lélekből feslik ki a színek, hangok, illatok, ízek világa, belőle szakad ki, általa lesz széppé a természet! A szépért való lelkesedéssel, ihlettséggel, mintegy misztikus szemlélettel és szenvedéllyel, víziós lendülettel, temperamentummal történjék a fizika tanítása, hogy esztétikailag is nevelő hatású legyen. 2