Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

V. Német nyelvoktatásunk néhány kérdése

21 Fordított szórend: Ging der Vater gestern in den Wald hinaus? Ist „ „ „ „ „ „ hinausgegangen? Wollte „ „ „ „ „ ,, hinausgehen? Hat „ „ „ „ „ „ hinausgehen wollen? Használjuk: 1. Kérdő, felkiáltó, óhajtó mondatokban. 2. Ha a mondatot a határozatlan -es-szel kezdjük, vagy valamely mondatrészt kiemelünk. 3. A főmondatban, ha a mellékmondat megelőzi. 4. A közbevetett mondatokban. 5. Feltételes és megengedő mondatokban, ha a kötőszót elhagyjuk. 6. Mellérendelt kötőszó után: dennoch, daher, deswegen, darum, also, entweder .. . oder, folglich, zuerst, somit stb. Mellékmondati szórend: Man sagt, dasz der Vater gestern in den Wald hinausging. .. .. i. ,, i. hinausgegangen ist. n .1 <f m .. « .. fi „ hinausgehen wollte. „ „ „ „ „ „ „ „ „ hat hinausgehen wollen. Az összetett időkben a segédige (haben) a kettős főnévi igenév elé kerül a módjelentő segédigék és hören, lassen, sehen igék használatánál. Használjuk: Mellékmondatokban. Sokat kell a szórendet gyakorolnunk, közös osztálymunkával is, de a házi feladatokban is, mert a tanuló nagyon nehezen sajátítja el. A „nicht" helyét aránylag könnyebben jegyzi meg magának. 1. Ha egy mondatrészt tagadunk, akkor a tagadott mondatrész előtt áll: Ich gehe nicht in den Garten. 2. Ha az állítmányt tagadjuk és ez egyszerű időben áll, de nincs ragozatlan része, akkor a „nicht" a főmondatban az utolsó helyen áll, a mellékmondatban pedig az állítmány előtt: Er kommt heute nicht; mein Freund sagte gestern, dasz er heute nicht kommt. 3. Ha az állítmányt tagadjuk és ez összetett időben áll, akkor mind a főmondatban, mind pedig a mellékmondatban az állítmány ragozatlan része előtt áll: Er ist heute nicht gekommen; ich weisz, dasz du gestern nicht gelernt hast. Nyelvtani jelenségek begyakorlására igen alkalmasak a Gouin sorok, vagy gyakorlatok, melyek mutatás és utánoztatás útján tanítanak. Különösen alsó fokon nagyon értékesek. Lényegük az, hogy a tanulók egyegy cselekvéssorozatnak egymásután következő részletcselekvéseit mondják el, és ha valóságos cselekvésről van szó, akkor a tanuló végre is hajtja, vagy legalább utánozhatja a cselekvést. Ilyen: Ich stehe auf; ich nehme das Buch in die Hand; ich öffne das Buch; ich lese die Aufgabe; ich übersetze die Aufgabe; ich antworte jetzt; ich lege das Buch nieder; ich setzte mich auf meinen Platz; ich passe sehr gut auf! Főleg az igeragozást gyakorolhatjuk így szép eredménnyel, mert minden nehézség nélkül áttehetjük más időbe, más személybe, de az elöljárók, a szórend, a melléknévi jelzők, a számnév stb. használatára és bevésésére is alkalmasak e sorok, anélkül hogy unalmas és fárasztó nyelvtanozást végeztünk volna. Ezenkívül a cselekvés, mint élmény, igen élénkké teszi a tanítást és természetes kapcsolatot létesít tárgyképzet és szóképzet között.